Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

27. Mándi Márton István emlékműve 1864. Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei (Ltsz. nélkül) márvány, 50 + 41 cm Felirat: elöl: M. MÁRTON ISTVÁNNAK HÁLÁS TANÍTVÁNYAI oldalt: MÁNDI MÁRTON ISTVÁN SZ. 1760. MH. 1831. J.: hátul: MINTÁZTA-FARAGTA IZSÓ M. 1864. 1862-ben Dunaiszkyt és Izsót kérték fel „Márton Ist­ván volt pápai bölcsészettanárnak emelendő d íszes em­lék tervrajzára..." Az egyházkerületi gyűlés jegyző­könyvei pontosan mutatják azt az elképzelést, amit az emléket állító tanítványok megvalósítani szerettek volna: A szobor oszlopára az iskola építését s az oktatás jeleneteit, és jelmondatokat képzelték. Márton István portréjára vonatkozólag pedig a következő instrukció­kat adták: „Luther forma arc, de hasonló energiával, roppant apróra nyírt hajzattal, meztelenre borotválva, apró élénk szemekkel, különben obeliszk testtel." 1 (Ugyanakkor hajlékonyságot mutattak a művész elkép­zelései iránt, mert Izsó a talpazatot a mellszoborral összekötvén tudós könyvekből és babérkoszorúkból al­kotott dúsan burjánzó szabad kompozíciót.) Bizonyára az adakozók is oly elismeréssel voltak a szépen megoldott feladat láttán, mint ahogyan az ábrázolt személyt már nem ismerő utókor tiszteleg a létrejött magas művészi érték előtt. Az apró, puha részletekből összeállított arc a művészi szerkesztés se­gítségével egységessé és összefogottá vált - s a puritán­ság, a visszafogottság hatja át egész lényének szívből jövő szeretetét. Az igen szép arckép kevés publicitást kapott, egyedül Weiss Anna 1939-ben megjelent dok­tori értekezése foglalkozik hosszan annak születési kö­rülményeivel. 2 A pápai Tudományos Gyűjtemény előterében látható. 1. Egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvét (1862. okt. 22.) közli Weiss Anna: Izsó Miklós élete és művészete (Bp. 1939.) 33-35. p. c. munkájában. 2. i. m. 32-36. p. 28. Netyer Emil arcképe E név alatt gipszmásolat forgalmazásáról tudott Szent­iványi Gyula és együtt említi azt Pákh kisméretű öntvé­nyeivel. 1 29. Almási Balogh Pál mellszobra 1864. Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz. gipsz, 54,5 cm J.: „I. M. nov. 14. 1864." 55.798.) 1. MTA MTI Lexikon A jeles természettudós, orvos, s egyben az Akadémia Szépirodalmi részlegének megalapítója, Izsóval távoli rokonságban állt, s mint a Balogh család valamennyi tagja - már a nehézkes pályakezdés időszakától pártfo­golta a művészt. Az agg hazafit, Széchenyi és Kossuth egykori háziorvosát - nem sokkal azután, hogy Izsótól a „Fonóházi jelenet" márványba faragását megrendelte (1863) - az osztrák hadbíróság börtönbe vetette. Ez a tény igen mélyen érintette a művészt, s tehetetlen fájdalmát a mellszobor mintázásával próbálta oldani. A szeretetteljes emberi kapcsolat áthatja a portrét. Szinte eszköztelenül születik a jellemrajz, s ez teszi nagyon hitelessé. Minden az egyéniség megragadásá­nak van alárendelve; a hermaszerű mellrész is ezt szol­gálja, miközben a humánus ember az erkölcsi fölény hitével tekint sorsának elébe — egy olyan korban, mely­ben különösen fontos szerepet kapott a magatartás.

Next

/
Thumbnails
Contents