Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

Johan Meixner-lzsó Miklós: Áldást hintő Mária két térdeplő angyallal 1857-58 Prága márvány életnagyság 7. Lendvay Márton színész patinázott gipsz álló szobrának terve ^™?í'' 1859-61 Fővárosi Történeti Múzeum (Ltsz.: 17.541.) Lappang 1857 nyarától 1859 végéig dolgozott Bécs legjelesebb szobrászművészeinél, mint márványfaragó munkás. Előbb Anton Fernkorn öntödéjében, majd Johan Meixner műtermében. Izsó József anekdotázó emlékirata is foglalkozik e nagyszabású kompozíció gyors és sikeres elkészültével. A drága anyag kinagyolása Meixner segédjei körében Izsónak „márványtörő" hírét keltette. Ismeretlen volt számukra az a kipontozásos kőfaragói módszer, amivel ő dolgozott. Előbb értetlenséggel - majd az eredmény láttán - tisztelettel fogadták.' A szakma megbecsülését is e munka kapcsán vívta ki. - Alkalma nyílt bebizonyítani Ferenczytől tanult, Itáliában használatos magasszintű technikai ismeretét, megmutatni hallatlan testi erejét és virtussal párosult szorgalmát. Meixner megelégedettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1864-ben a kalocsai székesegyház számára készített domborművének kiviteli munkáját ismét Izsóra bízta. 1. Részletek Izsó József II. sz. kéziratából (1857., Bécsben) visszaemlékezése alapján, amit Soós Gyula Izsó Miklós levelei, Bp. 1958. c. kötet 115-116. p. Hans Gasser-lzsó Miklós: márvány Mária két koldussal 1858-89 Bécs, Szegények Háza 1858 júniusában már Gasserhez, az akadémiai professzorhoz került, szobrainak „fehér faragója" volt. Életének sorsdöntő feladatát tőle kapta; Széchenyi István természet után mintázott arcképének márványmunkálatát. E vázlatot a bécsi műhelyében dolgozó kőfaragó legény küldte haza az első Magyarországon kiírt szoborpályázatra. Tomori Anasztáz magánember szorgalmazta és vállalta 1858-ban Züllich Rudolf Katona József szobrának felállítását. Ö mecenálta a nagyrabecsült színész emlékművét is - de megbízás helyett ezúttal pályázattal választotta ki az alkotót.' (A győztes Dunaiszky László lett, szobra ma is látható Budán a Várnegyedben.) Izsó tervéről Ludwig Angerernél készíttetett fotográfiát, amit a Magyar Nemzeti Galéria Szobor Osztályán őriznek. (Adattár Ltsz. : 2079.) Az eltűnt műről e felvétel alapján van elképzelésünk; s úgy tűnik, az alakot a nyugalom és az elszántság kettőssége lengte körül. (E reprodukción dedikálta utoljára „Isó Miklós képfaragókként alkotását, ezt követően nevének mindvégig Izsó írásmódját használta.) A szobor kapcsán a Vasárnapi Újság bécsi levele hosszan adott hírt a fiatalemberről} A lelkendező hangvételt Izsó is túlzónak érezte, hiszen ekkor készült még a Müncheni Akadémiára. Ezt a tervét tudták meg a Bécsben tanuló magyar egyetemisták - élükön Szily Kálmánnal - s létrehozták „Krajcáros Egyesületüket", hogy azzal a művészjelölt müncheni tanulmányátsegítsék elő. Az a felismerés vezérelte őket, hogy a hazának nincs nemzeti szobrászata, mint ahogyan van nemzeti irodalma és zenéje vagy akár már festészete is.

3 Az 1876-os hagyatéki kiállításon még szerepelt e mű és Soós Gyula kutatása nyomán tudjuk, hogy az egykor Fővárosi Történeti Múzeumban volt. Izsó özvegye is forgalmazott „idősb. Lendvay Márton" címen főszöntvényt - de ezekből sem maradt fenn példány. 1. Lyka Károly: Nemzeti romantika (Bp. 1963.) 150. p. 2. Agai Adolf, 1959. jan. 24. szám 3. Soós Gyula szerk. Izsó Miklós levelei (Bp. 1958.) 100-101 p. Közli az MNG Adattár Adattár 3474/939 sz. hivatkozva.