Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

5. Faragott sótartó vörösmárvány (12,0x5,0x2,2) cm 1850-esévek J.: nélkül Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Múzeum (Ltsz.: E. 1880. 3.) A gyermekkori barát, Sárospatak református lelkésze, Terhes Barna ajándékozta még 1880-ban a Gyűjteménynek ezt az emléktárgyat, azzal a megjegyzéssel, hogy az Rimaszombaton készült, s a művész ifjúkori munkája. A Rimaszombat melletti Zsíp" falucska eklézsiáját vezető Szathmári Mihálynak az elnyomatás korában módja volt arra, hogy az istentiszteletek keretein belül a hazaszeretet ébrentartására is gondot viseljen; Tompa Mihály, Terhes Sámuel aktuális dalai csendültek fel „az eget ostromló" zsoltárokat követően. Az ellenállás szempontjából oly fontos együttlétek a művészettel még csak próbálkozó Izsóra maradandó élményt gyakoroltak. *7ip (Szlovákia), Rimaszombati járás 6. A művész nagyatyja gipszérem (egyoldalú) (Idős férfi arcképmedalionja) 0 = I7,0cm 1856-59. k. ):nélkül Magyar Nemzeti Galéria Éremtár (Ltsz.: 56.1787-P.) Izsó első, már koncepciójában is önállónak tekinthető műve. A kutatók között megoszlanak a vélemények a mű keletkezési idejéről, de még az ábrázolt személyről is. Datálható az 1856-ra, amikor még nagyapja közelében élt, de mintázhatta azt a Müncheni Akadémia felvételi vizsgáján (1859) — mintegy emlékezvén az elhunytra. Sokat köszönhetett idős nagyapjának. Az ő segítségével jutott hozzá jelentős művészetelméleti és filozófiai munkákhoz, amiket a ma is meglévő két füzetébe

1 mint breviáriumba gondosan kijegyzetelt. Talán művészi ars poeticájául választotta az oda leírt gondolatokat: „Az ábrázolás közönséges azon cselekedet, mellyáltal valami belső cselekedet (gondolt tárgy) közöltetik és a külső szemlélet tárgyává tétetik vagy mások elejébe jellemkép állíttatik'^. Keze nyomát őrző valamennyi művét e szigorú elvárásnak vetette alá - nem engedve a családi műfajok gyakorlásának - mely közül egyedüli kivétel szeretett nagyatyjának arcképmedalionja. 1. Izsó Miklós két kéziratos füzete (MTA MTI Adattár-C -1 - 37) Ernst XIV. 948-949. 2. Valószínű nagybátyjának, Almási Balogh Sámuelnek, Serke tudós papjának, aki maga is akadémikus volt 1846-ban megjelent: „Fejtessék ki a szépnek és a fenségesnek elmélete felvilágosítva az ebbéli bölcseleteket a (philosophemák) s a szépmúvészetek történetéből" művének hatására.