Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas betelepültsége az őskőkortól az újabb kőkorig (Ringer Árpád)

/. kép. Bársony János 1891-es leletei közül a nagyobb, 2. kép. „Mandula alakú" szakóca a Bársony-házi lándzsahegy alakú, rendkívül finoman kidolgozott leletek közül „szakóca" Erről a kérdésről szakmai körökben legalább 2-3 évtizede komoly vita folyt már. A fő szaktekintély, Szabó József - a kor kiváló geológus professzora - véleménye volt a meghatározó, miszerint a hazai földön az ősember sohasem élt. Nagy fába vágta a fejszéjét Herman, nem kevesebbre kellett vállalkoznia, mint hogy szembe szegülve a Szabó-íéle tekintélyelvű előfeltevéssel bebizonyítsa a „miskolci leletek" jégkori - vagy amint akkor mondták, diluviális - eredetét. De hát - szerencsénkre - nálánál megrendíthetetlenebb, konokabb vitázót aligha ismert a kortárs szakvilág. Elete eme csatáját 56 éves korában kezdte, és 72 éves volt, amikor a mű beteljesült és a magyarországi ősember léte a Szeleta-barlang leleteivel végső igazolást nyert. Herman, a sokoldalúan tájékozott természet- és társadalombúvár minden jel szerint jól ismerte John Lubbock fentebb említett őstörténeti munkáját, amelyikben egy külön fejezetet találhatott az őskőkorkutatást nemzetközileg útjára indító Somme-völgyi folyóterasz lelőhelyekről. Talán ez a mű lehetett az 1892 szilvesztere körül megkezdett lázas anyaggyűjtésének a kiindulópontja, ötletadója. Több, kevéssel ezután tett megjegyzése, majd jóval későbbi visszautalása alapján bizonyos, hogy hamarosan beszerezte és áttanulmányozta Boucher de Perthes eredeti monográfiáját is.

2