Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas betelepültsége az őskőkortól az újabb kőkorig (Ringer Árpád)

így az az időtartam, amit az írásos források alapján ismerhetünk az emberiség históriájából, mindössze közel 500-ad része az őstörténet szinte beláthatatlan időtartamának. Ami pedig ezalatt történt, nem kevesebb, mint a homo sapiens, a modern ember anatómiai-élettani sajátságainak, képességeinek kialakulása; a tagolt beszéd és a nyelvek megjelenése és a kulturális evolúció leghosszabb szakasza, amelyből a neolit élelemtermelő gazdálkodás kibontakozása a későbbi, napjainkig ívelő történelem hatásában való forradalmi előfeltételének bizonyult. Az őskőkor (paleolithikum vagy mai írásmód szerint paleolitikum) a kutatók többségének véleménye alapján négy alszakaszra oszlik. Korai paleolitikum (2,5 és 1,5-1,3 millió év között). Tudásunk mai állása szerint az emberiség bölcsője Kelet-Afrikában - Etiópia, Kenya, Tanzánia vidékén - ringott a kelet-afrikai ún. Nagyárok vagy Rift-völgy környékén. Innen ismerjük a legkorábbi igazi emberelődök, a homo habilisek (ügyes emberek) maradványait, ők készítették a legrégibb, kezdetleges, de formatartó 2,5 millió éves kőeszközöket. Mivel ezeket különböző kemény kőzetek, főleg a kvarc és a kvarcit kavicsaiból állították elő, a régészek kavicseszközöknek, s a primitív kavicseszköztípusokat együttesen kavicskultúrának vagy kavicsiparoknak nevezik. A homo habilisek 120-130 cm magasak voltak és agykoponyájuk térfogata 600-800 cm

3 körül mozgott. Precíz fogásra képes „ügyes" kezükkel készített mintegy féltucatnyi kőeszköztípussal darabolták fel a kisebb-nagyobb - valószínűleg már részben vadászott állatokat, s munkálták meg a fát és a csontot. Belőlük alakultak ki a fejlettebb homo erectusok (felegyenesedett emberek), legalább 1,8 millió évvel ezelőtt. Testük magassága 150 cm, agyuk térfogata 900-1300 cm

3 körüli értéket mutatott. Hozzájuk köthető az első nagy „népvándorlás", amikor is - elhagyva az afrikai bölcsőt-viszonylag gyorsan meghódították Európát, Elő-, Dél- és Délkelet-Ázsiát. Eszközkészítésük az elődökéhez képest egy fokkal magasabb szintre jutott azzal, hogy sikerült feltalálniuk a hegybe futó élű marokba fogható szakócát. Ez a kétoldali megmunkálású, hossztengelvére nézve szimmetrikusan kidolgozott eszközfajta univerzális funkciójú volt. Szúrásra, vágásra vagy akár fúrásra és fűrészként is használhatták. Minden jel szerint a beszéd megjelenése is a homo erectusokhoz kapcsolódhat. Alsó paleolitikum (1,5-1,3 és 0,3 millió év között). Az őstörténetnek ez a szakasza a homo erectusok igazi virágkora. Hozzávetőleg 0,8 millió éve - amikor a 3,2-2,4 millió évvel napjaink előtt elkezdődött utolsó földtörténeti jégkoron belül a valódi, óriási eljegesedéseket magával hozó éghajlati ingadozások mind gyakoribbá váltak - tűntek fel a fejlettebb, nagyobb agytérfogattal rendelkező változataik. Ezek már igazi vadászok voltak. Nagy tömegben és sikeresen ejtették el a mamutot, a gyapjas orrszarvút és más termetes növényevőket. Tűzben edzett hegyű falándzsákkal vadásztak. A tüzet már rendszeresen használták. Barlangban és szabad ég alatt éltek és faszerkezetű, kezdetleges lakókunyhókat építettek. Az alsó paleolitikumban leglátványosabban a szakócakultúrák fejlődtek. A már említett franciaországi Abbeville-ről elnevezett kulturális fokozat, az Abbevillien, amit korábban Chelléennek hívtak, szakócái még sokszor szabálytalanok, nehézkesen, zegzugos éllel vannak kidolgozva. A későbbi Acheuléen fázis változatos alakú és szabályosan, finoman megmunkált típusokat tartalmaz, sok egyéb más kőszerszámfajta mellett. Az alsó paleolitikumban természetesen más technológiai és tipológiai hagyományok is kibontakoztak, amik azután a középső őskőkor felé vezetnek át. Ilyen volt a Clactoni-