Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A miskolci Avas az ezredforduló előtt. Összegzés (Dobrossy István)
léseket. Fokozatosan és megfontoltan ölelte körül a hegyet a kényszer hatására megszületett nagyváros szorítása. A Nagy-Miskolc koncepcióban főszereplőnek kellett volna lenni az Avasnak. Nem lett az, viszont nem is veszített semmit a szűk negyedszázad alatt (nem lett szabadtéri színpad, műemlék-park és idegenforgalmi látványosságnak szánt sikló, viszont elkészült a kilátó, néhány évig működött egy turistaszálló, meg számos jó nevű, nagy hírű vendéglő). A trianoni döntés után, amikor a Kassa nélküli észak-magyarországi régió egyetlen „fejlődésre ítélt" városa Miskolc lett, megszületett az „avasalji metropolis" megteremtésének szükségessége. Ehhez az ipar, a kereskedelem, a tudomány és kultúra, nem utolsósorban az idegenforgalom robbanásszerű fejlesztésére volt szükség. A tőke, tehát a kormány támogatásának megszerzésére bizonyítani kellett, hogy az Avast körülvevő, vagy az Avas környéki települések történetileg megalapozottan már összetartoznak. Ennek a koncepciónak a jegyében a településfejlesztés középpontjába került az Avas. E terv egyik nagyívű gondolata az volt, hogy az Avast Tapolcával és a Sajóparttal egy, a mai közlekedési kívánalmaknak is megfelelő, 22 méter széles főút fogja összekötni. A Nagy-Miskolc koncepció számos más elképzelése sem valósult (valósulhatott) meg a háború miatt, de ezt követően tizenegy településszerkezeti egységből végtére is megszületett a mai nagyváros alapja. 1949-ben, amikor elkészült az új, általános városrendezési terv, sajátos helyzetbe került az Avas. Északi része, amely a város történetében az „igazi Avas"-t jelentette, szerves része volt Miskolcnak. A domb nyugati része Diósgyőrrel, a vasgyári területekkel volt határos, délen pedig Hejőcsaba volt a szomszéd. Emiatt, amikor felvetődött a beépítés gondolata - s ez újabb indok volt Hejőcsaba, Görömböly és Tapolca együttműködésére Miskolccal - szükség volt egy új igazgatási körzet kialakítására az építkezések megkezdése előtt. Minden bizonnyal az évtizedek óta kísértő Nagy Miskolc koncepció szüleménye is volt az Avas beépítési tervének elfogadása. Az iparosítás szívó hatására egyre duzzadó lakosság erőteljes városfejlesztési igényt szült. A reálisan felvetődő lakásszükséglet kielégítése miatt luxusnak tűnt a város szívében egy ekkora „lakatlan", „beépítetlen" területet kihasználatlanul hagyni. Az 1973-ban elkezdett lakótelepi építkezésre húsz év előkészítő munka után került sor. Az Avasnak olyan részéről volt szó, amely külterületnek minősült. Az 1940-es években itt még jelentős szőlő- és gyümölcskultúra volt, mindössze néhány, homlokzatával a csabai útra épített házzal. A domboldalon szórványosan voltak házak, vagy inkább kerti lakok. A felmérések szerint a művelés alatt álló területen másfél száz háznál ebben az időben több nem volt, hiszen ez már túlesett a város határának számító vámházon is. Ezen a területen épült fel a lakótelep első üteme. Ezt követően pedig a többi, ahogy ezt a kötet tanulmányai érzékeltetik. A lakótelep létrehozta a várost a városban, amely mesterséges képződmény a maga előnyeivel és hátrányaival. A kialakuló lakótelep felgyorsított egy folyamatot, és felfordított egy több évszázados kapcsolatot, amely az ember és környezete természetes kölcsönhatásán alapult. A kötet tanulmányai ezeken is meditálva tárják fel őszintén és több oldalról is megközelítve a lakótelep gondjait. Talán jelképesnek is tűnhet, hogy az egyik zárótanulmányban megjelenik az új közintézmény, a fél évtizedes gimnázium. Felnőtt az Avason egy új nemzedék, akik talán átgondoltabban, szerencsésebben alakíthatják majd kapcsolatukat lakóhelyük és az azt körülvevő környezet között.
