Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi Gimnázium (Takács Márta)

E hegy mindig otthona volt az embernek: itt pattintgatta kovakő szerszámát az ősember, pincejáratokat vágtak, mulatókat építettek, szőlőt gondoztak a későbbiek. Először a 20. század embere merészelte domboldalait otthonául is választani. Betonrengeteg, négy-tízemeletes magas házak zsúfolódnak a hegygerincen, a miskolci Chicago. Egy 40-60 ezer lelket számláló városrész. Egy önállóan pulzáló város. A szépítkező bérházak sosem lesznek szépek. A betonrengeteg betonrengeteg marad. Egyik alkotóeleme sem a szépség szava. A sétáló keresheti a tengersok ház között a színházat, a mozi épületét, áruházakat, képgalériát. Csak kékre, bordóra, sárgára festett általános iskolákat talál, s egy különlegesen elnyújtott furcsa ritmusú, fehérbe öltöztetett, bolthajtásos, oszlopos, ívelt ablaksorú épületet barna árnyalataival. Az Avasi Gimnáziumot. A finom ablakívek, az oszlophajlatok, a fal fehér öltözete feledtetni akarta mindazt, ami az Avason szögletes, ormótlan. Mi épül itt? - találgatták a járókelők 1986 óta. Iskola. Gimnázium. Senki sem hitte. S hogy 1987-ben megnyitja kapuit, azt még kevésbé. A gimnázium igazgatói irodájában tölgyfaasztalon két hatalmas zöld-arany kötésű könyv pihen, mindig máshol felütve. Az iskola krónikája. Képpel, szóval megfogalmazva az iskola története az építkezéstől a mindennapok történetéig. Az iskola mint tanintézmény 1987. aug. 30-án nyitotta meg kapuit. A Krónika első lapjai még fagyban meredező oszlopokat, hóhabarcsos gödröket, darukat, baggereket mutatnak, s az igazgató kezében azt a kis zöld jegyzetfüzetet, melyet a koordinációs tárgyalások során nagyon nem szerettek az építők. A korábbi gyakorlat szerint az igazgatók kész épületet vettek át befejezett tényként. En, mint az Avasi Gimnázium első igazgatója, részt vettem az iskola építésében. Kérésemre az oktatás céljaihoz optimálisan idomult az épület: a politechnikai műhelyekből könyvtár és számítástechnika-terem lett, nyelvi társalgók épültek, ahogy azt már a 90-es évek iskolája megkívánta. Az Avasi Gimnázium az 1991/92-es tanévben zárta le ötödik esztendejét. Az első öt év nagyon megfeszített, kemény munka ideje volt. Az igazgató és közvetlen munkatársai számára pedig főleg az első években egy meg nem szakadó, teljes embert kívánó, koncentrált, nagyon fegyelmezett együttműködés, melyben egyszerre csomósodott az építkezés gondja, a berendezés, s a szellemi koncepció kialakítása. A Krónika első lapjairól a leggondterheltebben azok néznek ránk, akik az igazgatóval kezdettől megosztották az építkezés, berendezés, beszerzés első gondjait: Kosztolányi László ig.-h., Bernáth Gáborné gazdasági vezető, Benicsné Thuróczy Erika könyvtáros, Szuhánszky Tamás zenetanár, Homonna György rajztanár, Dukát Istvánné német szakos, dr. Pabis Györgyné, Révfyné Gulyás Edit matematikus, Sramkóné Pozsonyi Judit magyar-történelem szakos tanár, Molnár Sándorné történelem-földrajz szakos tanár, Schramkó Ágnes angol-történelem, Fürj Marianna orosz-magyar, Móréné Cseh Tünde kémia-fizika szakos tanár. A város részéről a művelődési osztályról dr. Pázmándy Károlyné töltött el sok munkaórát a kialakuló intézményben. „Fagyban is épül", „Gimnázium az Avason", „Az építkezés 150 millióba, a belső berendezés 15 millióba kerül", „Lelátó és színházterem", „Pincét találtak, áll az építkezés" - mindezek az építkezés idejéből való újságcímek, melyek érzékeltetik: az Avasi Gimnázium építése a város számára nem volt közömbös ügy. Az épületet Dézsi János Ybl-díjas építész tervezte, a BÁÉV s kötelékükben még 20-25 vállalat dolgozott rajta. Az építők lépcsőzetesen adták át az építményt: a főépületet