Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A lakótelep (Tóth Pál)
Fellazult és egyre gyorsuló ütemben alakul át lakótelepeink korábban egységes tervek és szempontok szerint szervezett intézményrendszere is. A demográfiai viszonyokkal együtt egy sor gyermekintézmény ma már egészen más célokat szolgál, az intézményközpontokból kiszorultak olyan szolgáltató egységek, amelyek nem tudtak jövedelmezően működni. A lakótelepi népesség oly sokat emlegetett ellátása felől ma már nem központi programok keretében, ilyen-olyan normatívák alapján döntenek, hanem a piac törvényei szabályozzák az ellátás minőségét. Csak azok a boltok és szolgáltatások maradnak meg a lakótelepeken, amelyek itt jövedelmező módon működtethetők. Ezzel párhuzamosan oldódni látszanak a monostruktúrák. Erre utalnak azok az építmények, melyek a nagy lakótelepeken gombamódra szaporodnak, és amelyek annak idején nem szerepeltek a tervekben. Egyre színesebbé válnak a panelházak: némelyiket valósággal elborítják a cégtáblák, hirdetések. Lakások egész sorában vállalkozások működnek, és ahol érdemes és megéri, minden elképzelhető zugot és helyiséget igénybe vesznek üzlet, iroda, műhely számára. A lakótelepek társadalmában bekövetkezett változásokról nagyon nehéz megbízható képet alkotni, hiszen az elmúlt évtizedben olyan empirikus vizsgálatok, amelyek ezt a témát választották, alig voltak. Ami bizonyosnak látszik az az, hogy a lakótelepek lakásaiban bent maradt népesség egyre öregebb lesz. Azaz, egyre nagyobb lesz a népességen belül a nyugdíjas korúak, vagy a nyugdíjas családok aránya. A hetvenes évek második felében épült óriás telepek - mint amilyen az Avas - társadalmi státusa már annak idején is „alacsonyabb" volt, mint amit a lakótelepek általában reprezentáltak. Mindezek együtt, ha nem is az oly sokat emlegetett „modern slum "-ok kialakulásához vezetnek, de az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportok szegregátumaivá formálják a lakótelepeket. Ennek minden következményével együtt. Mostanában sokat beszélnek arról, hogy vajon meddig állnak az elmúlt évtizedekben épített panelházak? A város történetének sok ezer éves tapasztalatai azt mutatják, hogy a házak, bármiből is épültek, addig állnak és addig laknak bennük, amíg azokat valaki el nem bontja, vagy amíg valamilyen katasztrófa el nem pusztítja őket. Nem kell különösebb éleselméjűség ahhoz, hogy belássuk, így lesz ez az Avason épült panelházakkal is. A lakótelepek életében bekövetkezett változások persze nagyon lehangoló víziók felvázolására alkalmasak. Helyesebbnek látszik azonban, ha most nem bocsátkozunk ilyesmibe. Tóth Pál