Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas városrész megvalósult intézményhálózata (Tervek és álmok) (Kelemen István)
El kell kezdeni az épületek növényzettel való gazdagítását. Falra történő vadszőlő-, borostyánfuttatás, virágosítás lehetnek az eszközök. A zöldterületen túlmenően az utcák, terek tárgykultúrájának, az építészeti kiselemeknek gyarapításával lehet a „városlakó" számára a környezetet hangulatosan alakítani. Ezek segítségével is lehet a gyorsabb tájékozódást, információszerzést biztosítani, az üzemeltetési színvonalat javítani. Ki a felelős az avasi lakótelep elrontásáért? A kérdést így általánosságban indokolatlan feltenni. A városrész kialakítása a IV. ötéves tervben a város fejlesztési lehetőségeinek 21,5%-át, az V. ötéves tervben 44,2%-át, a VI. ötéves tervben mintegy 45,6%-át igényelte. A VII. ötéves tervidőszakra is még a tervezett invesztíció több mint 11%. A városrész kialakulóban van, melyben az egyik, a lakásfunkciók megvalósítása gyorsítottabb ütemű volt, mint az arányosságot, normális üzemeltetést biztosító alap, középfokú ellátóhálózatok kiépítése. Ez a tény már az első beköltözésekkel egyidőben egyre élesedő elégedetlenségeket szült, s a kivitelezés párhuzamosságából adódó nehézségek a lakossági érzékenységet, türelmetlenséget fokozták. Az avasi domboldal beépítésére Miskolc dinamikus fejlesztésének várospolitikai koncepciójából adódóan egy olyan időszakban került sor, amikor az ipari előregyártás hihetetlenül felgyorsította az építési folyamat egy részét. Ezt a gyorsítást az előkészítés, a mélyépítés és a befejezés nem tudta a diktált ütemben követni, s ennek a minőség, a végeredmény összképe látta kárát. A városépítészetben a kivitelezői prakticitás, a gazdaságos területkihasználás voltak az alapvető szempontok, s a központi szervek által diktált, egyoldalúan mutatószám-normatíva orientált előkészítés az alternatív megoldások lehetőségét nem tudta mérlegelni. A tervezői szemléletben is megvolt a paneltól való idegenkedés, de a kivitelező sem volt érdekelt a változatosabb megoldások keresésében. Az avasi városrész három ütemében fokozatosan követhető a merev „tízszintes szemléletnek", a szellősebb telepítésre való törekvésnek eredménye. Míg az I. ütem valamennyi lakóépülete 10 szintes, addig a II. ütem lakásainak már nagyobb hányada került F 4- 4 szintes épületbe. A panelos építészet külső stílusjegyeiként jelentkező monotonitás, fantáziátlanság, merevség sajnos nemcsak az Avasra, hanem más, egyidőben épült városrészünkre is jellemző, beleszürkülve az országos átlagba." Arra, hogy az újságolvasó milyen választ kapott, már nem emlékszem. Sajnálatos viszont, hogy a városi főépítész szemszögéből megfogalmazottak jó része immár hat év elteltével is megoldatlan, „élő" probléma. 2. Az intézményhálózat városszerkezeti-funkcionális rendszere A három, nagy építési ütemre bontott domboldalon eltérő beépítési karaktereket figyelhetünk meg.
