Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Miskolc Avas városrész településtudományi összefüggései (Horváth Béla)

voltak arányban az ott élő népesség számával, másrészt kivételezett ellátási színvonal anyagi eszközök híján ott sem alakulhatott ki. A kezdet kezdetén az I. ütem lakóinak a fővonalon közlekedő 12,14, 2, később 31, 33, 35 buszjáratokig gyalog kellett hosszabb utat megtenni. Mindez azonban a II. ütem első lakásainak használatba vétele után megszűnt. Már a 70-es évek végén a tapolcai, a városközponti és a közvetlen nyugati (nagyüzemi) kapcsolatok megfelelő gyakorisággal jól működtek. Eleinte egyes járatok alig voltak kihasználva, de fokozatosan megkedvelték a gondos előkészítő méretezés alapján, forgalomszámláláson alapuló járatokat, viszonylatokat. A tömegközlekedés nagyrészt ma is nélkülözi a megállók fedett váróit, de ez korántsem kizárólag avasi jelenség Miskolcon. A Közlekedési Vállalat rendszeresen lakossági fórumokon egyeztette elképzeléseit és számításait a lakossággal. Ezek eredményeként több indokolt kisebb korrekcióra is sor került. Az avasi tömegközlekedés első bázisa az egykori Engels (ma Szentgyörgy) úton alakult ki, amely ma is részben fej, részben átmenő állomás, míg a második az egykori haditechnikai park zöldterületére települt. Eredetileg ez az állomás a III. ütem északi végében, de ráhordó járataival a kilátóig kapcsolatot teremtve az Avas teljes területének feltárását oldotta volna meg. Ez utóbbi járat ma sem működik. Az Avas városrész közlekedését évekig akadályozta a Hideg-sor pincesorán át vezetett út hiánya, amely a Nagyváthy utcai csatlakozással, a városközpont nyugati határához közel fűzte fel a városrészt. Sok évi ígérgetés és halogatás után 1991-ben az önkormányzat intézkedett - ha korlátozott súlyú járműveknek is - az út megnyitása érdekében, helyreállítva a pinceomlások okozta károkat. E forgalmi kapcsolatok korszerű megoldása érdekében a 70-es évek végén az Északterv Dávidházy Péter irányításával több alternatívás változatot dolgozott ki, amelyek egyike sem került elfogadására annak ellenére, hogy szakemberek annak megvalósítását megalapozottnak és mielőbb megvalósítandónak minősítették. Ez az út egyébként az egyetemvárosi, tapolcai és az Avas-tető forgalmi kapcsolatai javításában is döntő szerepet tölthetne be, és mielőbb megvalósítandó. Az Avas városrészen a parkolók száma és méretei, a garázslehetőségek messze jobbak, mint bárhol a városban. Mindezek ellenére e téren elégedettség nem alakult ki, csakúgy, mint a városban máshol sem. A földszintes gépkocsitárolók jelentős mértékben csökkentik a város zöldterületeit, gátolják a jól épített környezet egészséges kialakulását. Az aluljárót sikerült az útépítéssel egy időben megvalósítani, de ebből több gond, mint előny származott. Oka döntően, hogy a városközpont kiépítése elmaradt, amely a városrész „szívét" alkotná. Az átmeneti hasznosítása csak 1991-ben oldódott meg. Az út-, járdaviszonyok jók, a kiépített információs rendszereket vandál kezek rendszeresen tönkretették, akadályozva az eligazodást, a mentők, tűzoltók, rendőrség munkáját. 14. Üzemeltetés Az Avas városrész 170,49 ha területű; ebben az északi rész zöldterületei, sportterületei, a Mikes Kelemen utcától északra lévő területek, a pincesorok, valamint a keleti lejtő Csabai kapu és Görgey Artúr u. (volt Felszabadítók útja) melletti beépítés adatai nem szerepelnek. Könnyű belátni, hogy e terület összesen több mint 10 ezer lakást, mintegy 35 ezer főt érint, tehát ahogy mondani szokás, Eger nagyságrendű önálló város.