Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)
Gergely gyümölcsöse és Új János kertje között fekvő gyümölcsöskertjét Török Andrásnak; 165 1620-ban pedig Bárányos Ferenc örökölt itt egy kertet, amelynek szomszédságában ekkor Molnár Tamás, illetve Gagyi András kertje feküdt. 166 Ez a három említés tehát összesen kilenc gyümölcsöskertet jelent, s ha ezekhez hozzávesszük a fentebb említett Avas hegy alatti gyümölcsöst, valamint a Kötelkönyv két további adatát - amelyek a 64. kötéllel, illetve a Meggyesalja utcával kapcsolatban tesznek említést kertekről 167 -, akkor kétségtelennek látszik: a területre korszakunkban kifejezetten a gyümölcstermesztés és a kertkultúra volt a jellemző. - Utoljára kell említenünk az Avas tető helymeghatározást, amely az 1702. évi összeírásban bukkan fel, mint a várostól délre fekvő szőlőtermő területnek a Ruzsin oldal, Szent György hegye és Középszer mellett megnevezett része. 168 Ekkor 69 tulajdonosnak volt itt összesen 872 kapás szőlője, nem számítva az egyházi szőlőket, amelyek nagyságát nem jegyezte fel az összeíró. Ha a Szent György-hegyi szőlőkre vonatkozó, fentebb ismertetett adatainkat összevetjük az 1702-ben összeírt itteni szőlőbirtokosok neveivel, akkor világosan kiderül: az Avas tető nem más, mint a Szent György-hegy egyik - nagyobb - részének a neve (a református egyház mellett például itt birtokosok a „fejér barátok", vagyis a pálosok). Ezeknek, illetve fentebb, a pincékkel kapcsolatban felsorolt adatoknak a tükrében egy rendkívül érdekes jelenség bontakozik ki a szemünk előtt. Azt láthatjuk tudniillik, hogy bár az Avas név csak a 16. század végén bukkan fel a forrásokban és a következő évszázadban válik a használata általánossá, a korszakunkban már egy igen erősen tagolt területet jelöl: olyan „hegyet", amelynek van „oldala", „farka", „vége", „völgye" és „teteje"; különféle méretű részei vannak, mint például a „Kis Avas"; s ami talán még fontosabb, hozzá viszonyítják a környezetét: van „előtt" és „alatt". Nyilvánvaló, hogy ez a névgazdagság, mint nyelvi jelenség nem alakulhatott ki egyik pillanatról a másikra. Adataink alapján fel kell tételeznünk, hogy a várostól délre fekvő, jól körülhatárolható dombság egy részének - a nyugatinak - már a legrégebbi időktől fogva ez volt az elnevezése. A területre azonban sokáig nem irányult gazdasági célú érdeklődés, s ezért nem is találkozunk a nevével. A rejtőző névanyag akkor tárul fel, amikor a helyzet megváltozik: elkezdik irtani az ott lévő cserjéket és erdőket, szőlőt telepítenek, pincéket nyitnak. S ezzel egyidőben mintha az Avas névnek egyfajta expanziója is megkezdődnék: az ezzel a névvel jelölt terület egyre tágul kelet felé. Hogy az általunk tárgyalt korszak vége felé hol tart ez a folyamat, azt két adat jelzi: az „Avas oldal" és a „Jézus kútja felett" helymeghatározások párhuzamos előfordulása, illetve az, hogy a Kötelkönyv 1702-ben a Szent György-hegy nagyobb részét Avas tetőnek nevezi. S hogy mennyire megállíthatatlan ez a folyamat, arra a Miskolcról írott első, 1782-ből való topográfiai munka a bizonyíték: Benkő Sámuel szerint a város ekkor a bortermő Avas (Havas) domb alatt fekszik. 169 4. Az Avas helynevei és topográfiája kéziratos térképeken 4/1. Miskolc királyi koronauradalom térképe (1759) Mérete: 67x93 cm. Készítette: Hazael Hugó. Lelőhelye: Herman Ottó Múzeum, jelzete: HTD. II. 326.
