Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

koronázzák a kőoszlopokat. A vésett szöveg minden esetben negatív, és ugyancsak minden esetben rendkívüli igénnyel szerkesztett, azonfelül változatos betűtípusokat alkalmaz. A sírköveknek ez a csoportja méltóságteljes, kerüli a fellengzős formai megoldásokat, a rajtuk alkalmazott plasztikus díszítmények olykor több stílusperiódus motívumkincsét együtt alkalmazzák (14-15. kép). A katolikus temetők mindegyikében található olyan feszület, vagy Kálvária-csoport, amely a temetőlátogatók egyéni, illetve alkalmanként (Mindenszentek) elmélkedésének magán, vagy közösségi ájtatosságának a színhelye. A katolikus temetőkben felállított, nem sírt jelölő feszületek egyúttal az idegenben, vagy ismeretlenben elhunyt hozzátartozókról való megemlékezések helyei is. Miskolc mai területén hasonló korú és hasonló időben kialakított műtárgy kettő található: az 1864-ben felállított avasi Kálvária, illetve a mindszenti temető feszülete. Míg az előbbi a kőfaragó munka stiláris vonatkozásaiban rokon a temetői feszülettel, de plasztikus Korpusz helyett pléhre festett Krisztus és lator alakok ülnek rajta, addig a mindszenti temető feszületét, keresztjét rendkívül igényesen megformált, kiváló plasztikai érzékkel megfogalmazott Krisztus test ékesíti. (Feltehetően nem tömegöntvény, hanem egyedi megrendelésre készült Korpusz; készítője ismeretlen). A gazdagon profilált, neogótikus ízlésű, sokszögű talapzaton álló kereszt két oldalán egy-egy díszváza kapott helyet. A feszületet a temető gondnoka 1992-ben újíttatta meg (16. kép.). A temető, mint kövekbe merevedett olvasókönyv, nemcsak a kegyeleti szokások változásait tükrözi, de adott, jelen esetben nagyvárosi és polgári karakterű közösség társadalom-, gazdaság- és kultúrtörténeti tükrét is tárja elénk. 17. kép. A cukrász Pwa-család sírhelye 18. kép. Munkácsy Mihály szüleinek síremléke