Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

A kevés öntöttvas sírjel közé tartozik az a nehezen olvasható feliratú obeliszk, amelynek csúcsát díszváza koronázza. Csonkagúlájának homloklapját törött ágú fa díszíti és talapzatán az egész felületet kitöltő egyedi szerkesztésű szöveg látható. Jánosik Jánosné emlékére emelték 1893-ban (11. kép). A Koch-család temetkezési helye fölött emelkedik az evangélikus temető talán legimpozánsabb sírépítménye. A mészkőből faragott, nyeregtetővel fedett dongaboltozatos fülke homlokzati archivoltját két robosztus, volutás fejezetű oszlop tartja. A boltozatot geometrikus mintázatú, mázas csempék díszítik. A kápolnaszerű sírépítményt erőteljes pálcákkal kereteit törpepillérek által közrefogott, balluszteres korlátú kerítés védte (12. kép). Zelenka Pál miskolci lelkész és a tiszai egyházkerület püspökének hatalmas, gránit obeliszkje jellemző példája a századvégtől divatozó sírkőtípusnak. Hasonlók egész sorát láthatjuk a temetői sétány északi oldalán. Zelenka püspök síremlékének sorsa, ti. az, hogy az obeliszket díszítő öntöttvas pajzs (portré, vagy címer?) eltűnt, példázza sajnos a többi temető hasonló igényű síremlékeinek sorsát is (13. kép). A katolikus temető sírjelei A nagykiterjedésű sírkert parcellái, a fő útvonal által szegélyezett impozáns síremlékek kivételével egy átlagvárosi temető képét mutatják. A temető képének stílusbeli elszürkülése az általános okokra vezethető vissza, nevezetesen arra, hogy a társadalmi tónusok kiegyenlítődése miatt elvész a sírkő, mint státusz-szimbólum egyedi kialakításának igénye. Ennek ellenére a mindszenti sírkert egyike a város legkedveltebb temetkezési helyeinek, s ez összefügg a temető különleges hangulatával. A temető, bár alapvetően a katolikus vallású polgárok befogadására létesült, a kezdettől fogva más vallásúak, így protestánsoknak - hozzátartozói jogon -, vagy ortodoxoknak is szolgált végső nyughelyül. Az 1885-ben felvett, eddig ismeretlen vázlatrajz

50 még szilárd építményként nem tünteti fel a temető kápolnáját, azonban jelzi, hogy a gondnoki épületnek már helye és érzékelhető mérete van. A szerény tömegű, homlokzati toronnyal ellátott félköríves szentélyzáródású ravatalozó kápolna építészeti szempontból jelentéktelennek mondható, bár szerencsés elhelyezése és viszonylag hangulatos homlokzati megjelenése nagyban hozzájárul a kegyeleti aktusok lebonyolításához. A többszöri újratemetés, az igénytelen anyagok használata jelentősen lecsökkentette mind számban, mind pedig értékben a temető régi sírkőállományát. A 19. század folyamán a módosabb polgárok felekezetre való tekintet nélkül szívesen állítottak halottaik emlékére a vöröses-rózsaszín piszkei kőből faragott, többnyire rendkívül mértéktartóan és ízlésesen megformált késő barokk, illetve klasszicizáló jeleket mutató síremlékeket. Talán egy tucatra becsülhető a többnyire 1840-1860 között állított, e csoportba sorolható sírjelek száma. Miskolc valamennyi temetőjében találkozunk ezzel a típussal, azzal a különbséggel, hogy a kő formája hangsúlyosan utal a felekezeti hovatartozásra. A katolikus és ortodox sírkertben változatos kialakítású, de többnyire a görög kereszt arányait közelítő keresztek