Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Mindszent egyházi műemlékegyüttese (Dobrossy István-Kárpáti László)

az egri püspök és káptalan csaknem egy évszázadig (a török 1687. évi kivonulásáig) Jászon, majd Kassán székelt.

9 Tehát nemcsak az apát volt távol - túlságosan sokat nem törődve a javadalommal -, hanem a biztonságot jelentő és az irányítást megvalósító felügyelet is. Ezek valóban azt sejtetik, hogy a kellő támogatás, majd papok és pártfogók nélkül maradt mindszenti kápolna a reformáció miskolci eseményeinek következtében már a 16. század végén megszűnt, ill. megszűnhetett, a 17. század közepére pedig elenyészett, rommá vált. 1606-1636 közötti időszakra újabban nagyszámú utalás került elő, s ezek alkalmasak arra, hogy kiegészítsük, ill. továbbgondoljuk a kápolna történetével kapcsolatos eddigi ismereteinket. Egy 1606-ban keltezett oklevél szerint a tapolcai apátság birtokait, a mindszenti kápolna intenciós, azaz misealapítványi jövedelmével együtt a diósgyőri uradalom bérlői kapták.

10 További három oklevél név szerint említi azokat a mindszenti oltárnokokat (Tolnay István, Eölvedy Albert, Egri Dénes), akiknek működése eredményeképpen az oltáralapítványok jövedelmei realizálódtak." Ezek az adatok azért fontosak, mert ha a mindszenti egyház intenciós kötelezettségeit teljesíteni tudta, ez csak abban az esetben volt lehetséges, ha a kápolna létezett. 1633-ban egy kihallgatási jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy „Miskolcz Városában lévő Mindszent kápolnájához tartozandó Uczajaban lakozó szeghény emberekre hatalmasul fegyveres kezekkel reájok mentek", majd 1636-ban „Miskolcz Városa mellett lévő mindenszentek Kápolnájának Mindszent nevű uczája" fegyveres hatalmaskodásnak színtere volt.

12 Ezek az adatok azt bizonyítják - kiegészítve a Fáncsy Borbála-féle felújítással -, hogy a mindszenti kápolna 1507-1636 között folyamatosan funkcionált. Mindszent történetében a 17-18. század fordulóján Petrik András egri kanonoknak, tapolcai apátnak voltak nagy érdemei. Adataink szerint 1695-1716 között tevékenykedett és alakította a település arculatát, építészeti képét. Az egri érseki levéltárban őrzött iratokból tudjuk, hogy ő építtette a mindszenti, ún. apátsági udvarban a kétszintes paróchiaépületet. Mindez azért érdemel figyelmet, mert ebben az akkor még körülkerített udvarban helyezkedett el a Mindenszentekről elnevezett templom is. Egy 1716-os összeírás szerint (amely már nem kápolnáról, hanem következetesen templomról beszél) Petrik apát 1706-ban renováltatta és jó minőségű anyaggal befedette a templomot. Az űjonnan fedett tető szentély feletti részére huszártornyot állíttatott, amelyet két haranggal látott el.

13 A kápolna utolsó említése és a templom felújítása között igaz, hét évtized telik el, de feltételezhetjük, hogy ugyanarról az objektumról van szó. Erről pedig az összeírás a következőket jegyzi meg: a „templom" szentélye felett „tornyocska" van két haranggal, amelyet (ugyancsak) az apát „szerzett". A templom mellett felépített sekrestye hasonlóan „Petrik műve". A templom belsejében az alábbi berendezési tárgyakat írták össze: ezüst kehely aranyozva, casula, stólával és bíbor színű manipulussal. Van még ezenkívül egy selyemből készült casula és egy alba is, valamint egy ezüst kehely paténával.^ Petrik Andrást követően 1716-tól Althán (Althann) Mihály Frigyes kapta III. Károly királytól a tapolcai apátságot. A névleges apáti címet azzal bírta, hogy elődjeihez hasonlóan tartson ő is plébánost Mindszenten, de ez a személy olyan legyen, aki mindenben és mindenkor képes a távollévő apát feladatait ellátni.

15 Althán Mihály 1734-ig töltötte be ezt a méltóságot. Tevékenysége elsősorban az egyházi építészet vonatkozásában fontos fejezete Mindszent településtörténetének.

16 A feljegyzések az ő nevéhez kötik a templom