Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)

később a jegyzőkönyvek is több alkalommal megemlékeznek: így például 1652-ben a tornyot a város újonnan zsindelyeztette, 1668-ban pedig, Miskolczi Péter főbíróságának az idejében „renováltatott az torony kőlábával együtt".

125 Tájékozódási pont gyanánt szolgált végül a környéken a prédikátor háza, illetve bár nem tartozik szorosan ehhez a területhez - az iskola épülete is. Erre két jellemző példa: 1633-ban a város tanácsa Szabó Mátyásnak adott egy házhelynek való darab földet az prédikátor uram kertje megiben, az part alatt, 1641-ben pedig Varga Mátyás kapott ugyancsak a becsületes tanácstól „egy házhelyet az fő pap udvara mellett, az schola ellenében".

m A prédikátor háza a legrégibb időktől fogva ugyanazon a helyen állott a Papszer utcában: amikor Miklósi Ferenc alesperes 1773-ban hírt ad az új paplak felépítéséről, elmondja, hogy az az előbbi épület helyén (loco quidem prioris) és a régi, szilárd anyagokból épült fel.

127 A ház bizonyos értelemben középületnek számított: egy 1568ban kelt jegyzőkönyvi bejegyzésből például megtudjuk, hogy ekkor törvénykezést úgynevezett papszéket - tartottak a plébános házánál.

128 A házhoz nagy kert és udvar is tartozott; ebből az udvarból szakították ki később a professzor házának a helyét.

129 1586-tól kezdve kápláni állást is szervezett a tanács, majd a káplán helyett másodlelkészt alkalmazott.

130 A második parochia a 18-19. században a Papszer utca és a Szinva folyó, vagy más meghatározás szerint a Mindszenttől a malom felé, illetve az iskolától Mindszent felé vezető utcák között feküdt,

131 a Szilvási- és a Danavati-féle teleknek, valamint Busa György görög kereskedő házának a szomszédságában. Később ebből hasították ki a kántor telkét. Ehhez a parochialis házhoz is igen nagy kert tartozott. Az elmondottakból világosan látható: a mai Avas északi oldala a legrégibb időktől kezdve a város egyházi központja volt. Itt állott a város - hosszú időn keresztül egyetlen temploma, körülötte a temetővel (amelyről érdekes módon nem tesznek említést korszakunk forrásai), valamint a torony és a plébánia. Ezeknek az épületeknek nem volt nevük, valamint a közvetlen környezetüknek sem; az „Avas" név pedig fel sem bukkan velük kapcsolatban a korszakunkban. Annál nagyobb szerepet játszottak a helymeghatározásban azáltal, hogy hozzájuk viszonyítva azonosították a város lakosai az egyes helyeket. Ezek a - nemcsak építészeti, hanem közjogi, birtokjogi és vallási értelemben is - szilárd, örökkévalónak szánt építmények a korabeli szemlélet szerint tehát alkalmasabbak voltak a hely megjelölésére és azonosítására, mint az egy meghatározott területnek adható tulajdonnevek. A pincék Amióta szőlőművelés folyik, nyilván azóta vannak pincék is Miskolcon: nem tudni azonban, hogy ezek kezdetben a szőlőhegyeken, a szőlők végében helyezkedtek-e el - amint arra vannak példáink a megye más települései esetében -, vagy különálló területen és csoportosan. Miskolcon korszakunkban három helyen voltak pincék: a Bábonyibérc környékén, a Tetemváron, valamint a bennünket közelebbről érdeklő Avason. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az ez utóbbi területen lévő pincék helyét milyen néven határozták meg a forrásaink, valamint, hogy milyen önálló nevek bukkannak fel e pincék kapcsán. 1. Szent György hegye: az itteni pincékről egy 1562-ben kelt oklevél beszél; Thamaszi