Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi zsidótemető „Bész Hachájim" (Az Élet háza) (Barna István)

4. kép. „Itt van elrejtve tanítónk és papunk I a férfi, kit Isten választott/ ki vezetője volt Izrael törzsének I lábai elé tisztaságot teremtett I htentől ered az akarat I az évek az erő és a segítség I igaztevésének emléke élteti őt I dicsérni (őt) csak hallgatással méltó I meghalt és eltemettetett vasárnap, Ijjárhó 16. napján 1800-ban I V'ÁL M ESZI N ] ICH JE I (Béres József hitközségi titkár ford. 1992.) A sírok szigorúan, az előírásnak megfelelően hat férfi arasznyi távolságra vannak egymástól. A nőket külön sorba temették, kivételt képeztek a házastársak, akiket egymás mellé is temethettek. A legrégibb rész leggondozottabb és leglátogatottabb sírja Aser Ansehet Wiener Miskolc 1800-ban elhunyt utolsó megyei főrabbijának sírja, amely fölé oh eh emeltek (4. kép). A látogatottság nagyságát mutatja, hogy az ohelben sok kérést megfogalmazó kvitli található. (Kwitl: kérést, könyörgést tartalmazó írás. A kérelmeket jiddisül írják.) Megfigyelhető, hogy a családok a származásukat nyilvántartják és sírkövükre jelképeket vésettek (Lévi, Kohanita). A sírkövek anyaga a környéken bányászott bükkábrányi, daróci, bodrogkeresztúri kő, olykor harsányi, de már található piszkei vörösmárvány is. A SÍRKÖVEK LEÍRÁSA Piszkei vörösmárvány sírkő Az ó temető jellegzetes kőfaragványa. A sírkő koránál fogva is (1830—40 körül) beletartozott abba a kontingensbe, amelyet keresztény miskolciak rendeltek meg a piszkei kőfaragó műhelyből. Erre utal a sírkő záradékának megoldatlan, illetve lefaragott formája. A sírkő alakja tökéletesen megegyezik a miskolci görög ortodox temető kortárs sírköveinek anyagával és formájával; azzal a különbséggel, hogy a tábla oromzatáról elhagyták a keresztet. Erre utal a volutás keretmotívum folytonosságának megszakadása is. A héber szöveg vésését már helyi kőfaragómester látta el (5. kép).