Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi zsidótemető „Bész Hachájim" (Az Élet háza) (Barna István)

Az avasi zsidótemető „BÉSZ HACHÁJIM" (Az Élet háza) A

zsidók Miskolcon 1710 és 1725 között telepedtek meg, s létszámuk akkor még elenyésző volt. A diósgyőri koronauradalom, mint földesúri hatóság sokáig akadályozta letelepedésüket. Elsősorban azért, mert a magyar lakosság, de főleg a görög kereskedők veszélyeztetve látták jövedelmüket az új jövevények miatt. Városunkban az első zsidó családok a Piac és a Czikó (a mai Kossuth utca) környékén települtek le. A nagyobb biztonságérzethez közösségre volt szükségük. Az első letelepülők kocsmaárendával és bőrfeldolgozással foglalkoztak. 1717-ben a városi tanács rendelettel tiltotta meg a zsidók pálinkamérését „a Szinva-vize között való Szepessy Pál felső házában."

1 1720-ban a koronauradalom és a város közötti szerződés egy pontja kimondja, hogy a zsidók kincstári javakat nem bérelhetnek, így az itt levő zsidók nem tudták megoldani megélhetési gondjaikat, ezért többen elhagyták a várost, és a szomszédos Csabára költöztek. Csupán négy családról tudunk, akik ennek ellenére is maradtak: Lévy, Ábrahám, Lőrinc és a Sámson családok. 1770-ben a város a korábbi tiltó rendeleteit feloldotta. Ezt követően a zsidók egyre nagyobb számban telepedtek le és fokozatosan a várossal együtt fejlődik, gyarapodik közösségük. 1773-ban 25, 1780-ban 70 család adófizetési nyugtáját ismerjük. Néhány év eltelte után újratelepülők érkeznek és a Piac utca környékét (a mai Széchenyi utca Pátriától északra fekvő része) választották lakóhelyül.

2 A feljegyzések ekkor már említést tesznek a hitéletről. Feltüntetik a rabbi és a metsző házának helyét is. Az újratelepülőknek meg kellett küzdeniük a pozíciójukért szívósan harcoló görögökkel, a bérletek jogáért, a borkereskedelemben való részvételért. Térhódításukat az alábbi adatok bizonyítják: 1784-ben Szőllőssy Ferenc prefektus hat kocsmát ad bérbe hat zsidó családnak évi 6 ezer forintért; 1793-ban kávéházat bérel Falk Ehrmann; 1794-ben négy országos és hetivásár jövedelmét veszik árendába zsidók 4475 forintért; majd a Serházat (a Serház utcában), a Kasznárházat, három vendégfogadót, 11 kocsmát, a kőporosi pincét, a diósgyőri pálinkaházat kapjákmeg bérlet fejében; 1795-ben Weintraub Jakab vesz bérbe a bábonyi dombon egy kocsmát.

3 II. József korában, az 1780-90-es években lehetővé vált a zsidók számára a szabad költözködés és az ingatlanszerzés. Ekkortól választhattak a zsidók vezetéknevet is. Nagy többségük a király iránti tiszteletből német hangzású nevet vett fel, amely tulajdonságokat is kifejezett, vagy testi adottságokat jelölt (Rosenberg, Schwarz, Klein, Gross, Roth). Gyakran találkozunk szlávos végződésű, vagy magyar hangzású családnevekkel is. A betelepülők Pozsony környékéről, Ausztriából, Liptó és Szepes megyékből érkeztek. Nem beszélték a magyar nyelvet, de érzésben és nyelvben rövid idő alatt magyarrá lettek.