Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Idegenforgalom, látvány, vendégvárás-vendégjárás az Avason (Dobrossy István)

Az Alabárdos földszintes helyisége, amely a két pinceág előtere, mutatja, milyen tágas helyiség kellett a szőlőtaposásra, a must hordóba kerülésének előkészítésére. (A pince részletes alaprajzát és leírását e kötetben Olajos Csaba tanulmányában olvashatjuk.) Az Alabárdos emelete már jóval később, a 18. század végén épült barokk stílusban. Az évszázados falak felújításával, az ősi helyiségek átalakításával ma itt működik a város egyik legreprezentatívabb vendéglátóhelye. A mindszenti oldal egykor jeles - ha nem is a vendéglátás céljait szolgáló - épülete volt a Borpincészet, amely utcai kapuja homlokzatán még töredékesen őrzi az eredeti feliratot. Az igen leromlott állapotú ház a mai Görgey u. 4. számot viseli. Már nem létező épület ugyan, de egykor ezen az oldalon volt az ún. Kóbn-kocsma. Érdekessége az volt, hogy a Vörös rák és a mindszenti Zöldfa-fogadó között a csabai úton volt jó nevű megállóhelye a miskolci piacra, vásárra szekerezőknek. A visszaemlékezések szerint az 1930 körüli években bontották le a hosszú, földszintes házat, amely előtt kocsibeálló volt. A korcsmaházban ugyanolyan kármentő volt, mint az akkori Vörös rákban, vagy az egykori bükkábrányi fogadóban. (Ez utóbbi funkción kívül, a Magyar Vendéglátóipari Múzeum védettségét élvezve, 1992-ben még megvolt.) Az Avas napjainkban működő vendéglátóhelyei közül - az Alabárdoson kívül figyelmet érdemel a Bortanya is. A Nagyavas-Csáti sor 377. sz. alatt az egyik nagy hagyományokkal rendelkező vendéglátóhelye az Avasnak. A fő- és mellékágból álló pince borháza a 19. században, klasszicista stílusban épült. Egyik ága, ahol jelenleg a vendégeit fogadja 52, a másik 18 méter hosszú. Magánkézből az államosításkor került a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat kezelésébe. A privatizáció előtt néhány éven keresztül szerződéses formában működött (9. kép). Megemlítendő, jóllehet tartalmasabb leírást is megérdemelnének a többiek: a Törpe söröző, a Korona (10. kép), a Halásztanya (11. kép) és a Dionysos étterem (12. kép). Dobrossy István Jegyzetek 1. A Speyer-kölcsönök teljes levéltári anyaga 1992ben a „Pénzintézetek - bankélet és hitelviszonyok Északkelet-Magyarországon" c. kiállítás előkészítése során került a kezembe. Sem várostörténeti feldolgozások, sem pedig önálló tanulmány ezekkel eddig nem foglalkozott. A téma jelenleg feldolgozás alatt áll, így csupán a kiállítás katalógusára s azokra a korabeli újságcikkekre hivatkozhatok, amelyek az évi költségvetések kapcsán tájékoztatták a város lakosságát. Vö.: Dobrossy I— Retnias T., 1992. 1-31., ill. Reggeli Hírlap, 1928. szeptember 23. 9. 2. Vö.: Reggeli Hírlap, 1924. december 25. 15. 3. Reggeli Hírlap, 1929. június 16. 9. 4. Komáromy ]., 1972. 8. 5. Szabadság, 1901. június 15. 6. SzendreiJ., 1911. (V.) 648.. Ellenzék, 1907. január 12. 7. Miskolczi Napló, 1906. s/eptember 30. 8. Miskolczi Napló, 1906. október 4. 9. Gyulai É., 1988. 385-401, 10. Miskolczi Napló, 1906. október 30. 11. Vö.: Komáromy i. m. 9. 12. Ellenzék, 1907." január 12. 13. Miskolczi Napló, 1908. augusztus 13. 14. Lippay B., 1910. 71-72. 15. Miskolczi Estilap, 1914. július 18. 16. A végrendelet szövege Rácz György halála után nyomtatásban is megjelent. Ld. Reggeli Hírlap, 1922. április 19. 17. Reggeli Hírlap, 1921. április 10. 18. Felsőmagvarországi Reggeli Hírlap, 1942. november 22. 19. Reggeli Hírlap, 1927. június 23. 20. Reggeli Hírlap, 1928. augusztus 26. 21. Reggeli Hírlap, 1934. szeptember 19. 22. Reggeli Hírlap, 1934. szeptember 19. 23. Észak-Magyarország, 1963. november 3. 24. Reggeli Hírlap, 1928. július 26. 25. Reggeli Hírlap, 1928. július 26.