Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)
Kegyes kezek ajándéka a régi óra. Tudós, sovány múzeumszentek kipróbálják a boltívek alatt s az óra pengve zengi a régi öröm muzsikáját, s lélek varázsa jön a Múltból. Ki adja majd be a múzeumba a szívemet, hogy messze időkig zengje, zengje a fájdalom kínos gyötrő dalát, a tudomány kulcsárjai, a Pénz árvái örömére. Mert az élet kövérjei habzsolják a közrablás pezsgő börze borát s az Avasra járnak mulatni tündér éjeken, s nem aggódnak régi órák s régi szívek bús zenéjéért. (A miskolci múzeumban) Az igazság azonban az, hogy Móricz is nagyon szeret az Avasra járni, miskolci tartózkodásai során - ha csak teheti - mindig beiktat egy-egy pincesori mulatságot (például 1939-ben emlékezetes látogatást tesz a Móra-pincében). Az Avashoz azonban nemcsak a társas borozgatások kötik. Leszih Andor visszaemlékezései szerint a 30-as évek közepén az Avason szabadtéri előadásokat terveznek. A városi közgyűlés vitáján Bródy Sándor azt ajánlja, hogy adjanak elő a Buda halála helyett Miskolcra, Miskolc múltjára inkább jellemző és az idegeneket is jobban vonzó, az avasi kőkori ember életéről Móricz Zsigmond által megírandó színdarabot. Móriczot valóban rendkívüli módon érdekelte a barlanglakó ősember, rendszeresen járja a barlangokat és vizsgálja a múzeum gyűjteményét: „a regény vagy színdarab készen élt benne". 72 Az avasi Móricz-darab végül ugyan soha nem születik meg, de a téma és Miskolc több publicisztikai írásában is újra és újra feltűnik. Rendkívül érdekli a város története, hagyományai és szokásrendje. Gyönyörködik fekvésében, természeti szépségeiben, bár elsősorban a térség társadalmi-gazdasági problémái, valamint Miskolc jövőjének lehetőségei foglalkoztatják. Az írástudó felelősségével és a művész szárnyaló vágyaival latolgatja a felemelkedés és fejlődés esélyeit. A „remek fekvésű, de silány építésű" Miskolc - középpontjában az Avassal - az író látomásaiban gazdag és tündöklő kertvárossá válik. Ez az utópikus Miskolc-idea jellegzetes megnyilvánulása Móricz nemzetépítő küldetéstudatának és népboldogító szerepvállalásának: „ha az ember megáll Miskolc fölött, mondjuk a temető magaslatán, s körülnéz a csodálatos tájon, a Bábonyi-bérctől a Tetemvár-hegyig, s délen a Ruzsintól és Kőporostól az Avasig - a föld egyik legszebb panorámája nyílik meg előtte. Az Avas, száz és száz pincéjével a jövő kertvárosának gyönyörűséges magaslata, csak vízzel kell ellátni és a legideálisabb, nagyszerű levegőjű tündérkert épül ki itt a legrövidebb idő alatt." 73 Móricz tehát „a legnagyobb jövőjű magyar városnak" tekinti Miskolcot.
