Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)
A bejegyzés igazolja, hogy nem minden papszeresi telek volt kivéve a földesúri járandóság - „magyar úr dolga", „magyar úr szere" - fizetése alól, vagyis voltak itt valódi beltelkek is. A járás szerinti szolgálat jelenthette a speciális, egyháznak járó szolgálatot, míg a török adóban való részvétel a telek tulajdonosát mint városi polgárt érintette. A Varga Demeter-féle, hat másik kerttel szomszédos telket nem könnyű lokalizálni, de nem járhatunk messze az igazságtól, ha a Kötelkönyv 75-76. kötele körül keressük. Bár ezeket Marjalaki Kiss Lajos a Szirma utca környékére helyezte kutatásai alapján 86 , nem lehetetlen, hogy közelebb estek a mai Papszerhez. A Kötelkönyv hetvenötödik kötelében 87 feltűnik Isó Ambrus és Forgó János neve, s ugyanez a két családnév szerepel 1634-ben együtt a telekszomszédok között. A templom körüli hegyoldalon szabálytalan sorokban épített egyszerű zsellérházak - a papszeresi jobbágylakások - látványa a városképnek is különleges, meghatározó eleme lehetett. Az egyháznak szolgáló „városnegyed" zsellértársadalma - amely a források alapján messze nem volt egységes - a város társadalomtörténetében és gazdálkodásában fontos, máig feltáratlan szerepet vitt. A város tanácsának erre a területre és a Szinván túli zsellértelepre is vonatkozó különleges jogköre, mellyel itt telkeket, kerteket „oszthatott" a rászorulóknak, igénylőknek, világosan mutatja: ez a terület - kívül esvén a földesúri tulajdonon és joghatóságon - közvetlenül a város kommunitásához tartozott. Mivel a telkek használata az egyház szolgálatának kötelezettségével járt, különleges jogállása egykori egyházi tulajdonának és a város kegyúri jogának következményeként értékelhető. A szabad papválasztás jogát már a 15. században elnyert város és a korán református hitre tért egyház működése a 16. század második felétől a hit- és várospolitikai élet, de a gazdaság kérdésében is szorosan összefonódott. Ennek egyik terrénuma éppen a mai Avas északi oldalán a Szinva fölötti „parton" húzódó papszeresi „negyed" volt. A külön községgé fejlődött Mindszent, mely a középkortól őrizte jogi és településföldrajzi különállását ispotályos egyházával és zsellértelkeivel, illetve a szintén zsellértelkek sorából kialakult Papszer a közép- és újabbkori város sajátos szegregációját alkotta. Ez a városképben is megjelenő elkülönülő jelleg szorosan összefügg a középkori mezőváros egyházi és társadalompolitikai életével, gazdálkodási rendszerével, a város kommunitásával. A legkorábbi topográfiai adatok ezek kutatásához jelenthetik a kiindulópontot. Meggyesalja Azok közül a természetes és mesterséges határok közül, amelyek a hegyet körbeveszik - északról a Szinva vize, északkelet felől a telkeivel a hegyre is felnyúló Mindszent, keletről az országút, dél és nyugat felől a középszeri, szentgyörgyi és Ruzsin oldali szőlőültetvényeknek a völgyig terjedő határai -, különleges figyelmet érdemel a Meggyesalja, mely szintén korán megjelenik a forrásokban és ma is élő helynév. Egy ismert, a helység lakói számára egyértelműen azonosítható hely (jelen esetben egy gyümölcsös) mint viszonyítási, kiindulási pont alapján meghatározni környező helyeket - általánosan ismert névadási szokás a toponímiában. A Meggyesalja, Meggyes alatt elnevezés talán csak azért egyedi, mert egyirányú viszonyítással találkozunk esetében. Mivel az itt élők nem határoztak meg Meggyes feletti, mögötti, melletti helyeket, valószínű, hogy a gyümölcsös fölötti hegyoldal az aktív
