Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)
mi nem felejtünk elborulunk sokszor emléked felett... s minden évfordulón felkeressük eztán ezt az emlékednek szentelt szép helyet. Te Rád emlékeztet nemcsak ez a márvány, de a tavaszi nap minden mosolya... Az emléktábla szövege a következő: Itt volt utoljára gondtalan és boldog Móra Ferenc 1933. május 16-án. A pince elé épített borház falára helyezik el. (Sorsáról sajnos semmit sem tudunk. Viszont - sajátos kegytárgyként - a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében megtalálható Móra állítólagos borospohara.) A Marjalaki-pincét az emléktábla-avatás időpontjától nevezik Móra-pincének. Móra emlékét nemcsak a szűk baráti társaság ápolja Miskolcon: 1934. okt. 20-án szélesebb körű emlékünnepség megtartására is sor kerül. Az összejövetelen, amelyet Móra szegedi emlékműve javára rendez a Dugonics Társaság és a Lévay Egyesület a „zenepalota" dísztermében, többek között Bank Sándor tart előadást Móra Ferenc és a miskolciak címmel, illetve Leszih Andor méltatja Móra régészeti munkásságát. Az Avas: a móriczi tündérkert-utópia Móra mellett Móricz Zsigmond is a legszívesebben látott vendégek közé tartozik az Avasalján. Míg Mórát elsősorban a Leszih Andorhoz fűződő barátsága révén ismerik meg a miskolciak, addig Móriczot Marjalaki Kiss Lajos vezeti be a baráti társaságba. A Móricz-Marjalaki kapcsolat szakmai eredetű. A miskolci történész 1929-ben megjelentet egy tanulmányt, amely a magyarság eredetét vizsgálja meglepően új feltételezésekre építve. 64 Elképzelései szerint a magyarság az ugor és a bolgártörök népek keveredéséből jött létre, és ennek az etnikai genezisnek a Kárpát-medence volt a színtere. Ez a felfogás ellenkezik a hivatalos koncepcióval, lényegében a „kettős honfoglalás" elméletét készíti elő. Az Erdély-trilógián dolgozó író nagy érdeklődéssel fogadja Marjalaki teóriáját, és egy 1929. április 19-én írt levelében az átvétel lehetőségét is megemlíti: „Ez a téma az én legerősebben égető témám, amelyhez azonban még nem igen jutottam hozzá. Köszönöm ezt a kalauzolást. (...) talán ezen a nyomon megyek én is." 65 Móriczot rendkívüli módon foglalkoztatja a magyarság őstörténetének írói feldolgozása, a Marjalaki-tanulmány ehhez a feladathoz ad termékeny inspirációkat. Nem véletlen tehát, hogy felajánlja a tanulmány átdolgozott változatának megjelentetését a Nyugatban : „Anonymus és a magyarság eredete című tanulmányodat részben kivonatolva, részben újragondolva egy Nyugat-ív terjedelemben írd meg nekünk. Egészen új cikk legyen az, talán valamivel kevesebb polémiával, fölvilágosító és meggyőző energiával. Fölfogásodat én a magaménak is érzem, régebbi írásaimban ki is mutathatnám hasonló gondolkozásnak a nyomát." 66 A tanulmány végül Uj utakon az őshaza felé címmel jelenik meg a Nyugatban 1930 júniusában, és rögtön heves vitákat vált ki. 67 (Marjalaki téziseire egyébként Móra Ferenc is felfigyel: „Okos bátor írás és olyan meggyőző álláspont, a mihez a magam részéről fenntartás nélkül csatlakozom. (...) a magyar paraszt genezisének problémáját én is így tapogattam ki. (...) a magyar parasztban mindenféle nép vére megvan, melyik a kőkor óta ezen a tájon élt, de legkevesebb van benne az Árpád magyarjainak véréből." 68 ) A Móricz-Marjalaki
