Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

Hanem az ősz aranyhímes Csillogását fejeden. (...) Valamikor, ha elsuhint Fejem felett a kaszás, Ide jövök megpihenni, Csak itt szép az álmodás. A Latabár sírboltjára Kiülök majd éjszakára... Onnan hallgatom a dalt, Onnan nézem, mikor egy-egy Pógár éjjel haza tart. (Sassy Csaba: Az Avas) A halálról való elmélkedés, a memento mori tehát az Avas-versek legfontosabb rekvizítumai közé tartozik. Az Avas nemcsak természeti tünemény, nemcsak Bacchus otthona, hanem a temetők hegye is. A református templom ősi cinterme egyfelől a múlt felbecsülhetetlen értékű dokumentuma, másfelől a legszebb magyar temetők között is számon tartják. Az Avast témájául választó irodalom bőségesen kiaknázza ezt a rendkívül inspiráló és hálás művészi motívumot. A Cifra nyomorúság szerzője például így látja az avasi temetőt: „Az Avason a szép templom gót csúcsívei körül komoly, kereszttelen református sírkövek álltak feketén (...)"

23 Kozma Andor versében ugyanez a látvány jelenik meg: Vén templom áll az Avason, Süppedt sírokkal környezetten, A múlt van eltemetve itten, Mohos kövekről olvasom. (Miskolc 1921. szeptember 18.) Szintén a templom, a harangtorony és a temető festői kompozícióját foglalja versbe Balázs Győző: bagoly huhog a toronyban vén templomok éber toronyőre s a hold ezüst fátyolt terít ezerfejfás öreg temetőre; a sírkövek, korhadt fejfák holtak felett élőkről beszélnek lábas torony vén harangja mintha titkát mesélné a szélnek. (Avasi templomhoz) A város fölött magasodó templom a költői képzelet által megelevenedik és megszemélyesítődik: öreg Avas templom a domb oldaláról próféciát hirdet lassú elmúlásról; (Balázs Győző: Az Erzsébet-téren)