Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

Különösen az Avas-tető bővelkedik természeti szépségekben. Nem véletlen tehát, hogy a „lokalizálható" Avas-versek jó része éppen az Avas-tetőhöz kötődik: Oh e bájos, kedves vidéken Hadd nyugodtan szemem. Megszentelt hantja nem sokára Tán szemfedőm leszen. (...) De szívem most itt a magasban Ihlettel van tele, Reád tekintek szép vidékem, S lelkem ujjong bele! (Kovács Lajos: Az Avastetőn) Szép nyári reggel, ...fenn az égbolt Miként a tenger, tiszta kék, Körös-körül fényárban úszik Az alföld és a hegyvidék (...) Lelkem derűs, fénylő világát Ha most híven lefesteném, Az lenne még csak tarka-barka Szivárványszínű költemény (Miskolczi Simon János: Az Avastetőn) Az Avas vonzerejének nem kis részét az Avas-tetőről feltáruló csodálatos panorámának köszönheti. Ez a híres kilátás természetesen szintén az Avas-versek nélkülözhetetlen motívumai közé tartozik. Az Avas - Radó Sándor kifejezésével - „hét vármegyére kiterjedő kilátást kínáló hegy".

17 Ha ebben a megállapításban találunk is némi mosolygásra késztető patrióta túlzást, az már nehezen lenne vitatható, hogy a tetőre épített kilátóból kitekintve valóban páratlan élményben részesül a látogató. „A kilátótorony sarkán éjszaka lámpa világít, ősszel, mikor ott voltarn, reggelenkint a hegyoldalban erjedve párologtak a nedves levelek és a városszéleken a táj maradék zöldje elé aranyos jegenyék rajzolódtak. Az Avasról, a széljárta kilátóról alföldet látni s hegyeket. És látni a várost." - írja Szabó Zoltán.

18 E tárgyilagos tudósítás után Szabó Lőrinc sokkal poetikusabban rekonstruálja a látványt: „A hegy tetejéről viszont jó messzire elláthatunk: Diósgyőrnek, ahol a vasgyár meregeti füstölgő kéményeit; Nagy Lajos négytornyú romvára felé (...), aztán körben Lillafüred felé; a tavas-ligetes-nyárilakos Tapolca felé; a Bükk komoly hegyeire (...) Szemközt a Sajóra, az idáig nyújtózkodó magyar Alföldre (...) Lábainknál pedig a város tornyaira, cseréptetős házrengetegére, eleven forgalmára (...)"

19 Hasonló látványleltárt készít Vihar Béla is, letekintve „a pirostetős házrengetegre, a felhők felé sikló barokk templomtoronyra, arrébb a távoli Alföldre meg a Bükk hegység és az éjszakába világló diósgyőri vasgyár olvasztókemencéi, olykor pedig, tiszta időben, a hófödte Tátra körvonala felé."

20 Az Avas-tetőről valóban körbepillanthat az ember: nemcsak a városra, a diósgyőri vasgyárra nyílik festői kilátás, hanem a Bükkre, Tapolca vidékére, a Sajó-völgyre és az Alföld peremére is. Az, hogy a távoli Kárpátokig el lehet-e