Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

lyen rossz itt. A művészi életnek egy lüktetése se juthat el hozzám." - panaszkodik a Gellért Oszkárhoz írt leveleiben.

11 Egy 1909-es nyilatkozatában pedig minden szellemi kapcsolatot megtagad a várossal: „Életrajzom és működésem semmi tekintetben nem tartozik Miskolchoz, ahol átmenetileg, rövid ideig és mindennemű társadalmi, vagy nyilvános szereplés nélkül éltem."

12 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ezek a Kaffkavallomások csak részben tulajdoníthatók az írónő meglehetősen negatív Miskolc-élményének, sokkal inkább a századvég divatos szecessziós póza, egy konstruált művészszerep igézete ismerhető föl bennük. Az irodalomtörténeti kutatások azt is kimutatták, hogy a miskolci évek mind világképi, mind poétikai szempontból döntő fontosságúak az írói pálya kibontakozásában és kiteljesedésében. Ugyancsak érdemes eltűnődni az egyik leghíresebb miskolci versantológia, a Heten vagyunk megjelenésének időpontján is: 1909. A miskolci költőket felvonultató antológia egy évvel a Nyugat megszületése után lát napvilágot, de a benne foglalt költemények - a Kaffka-versek kivételével - még csak nem is sejtetik, hogy a század első éveiben a magyar irodalomban is lezajlik az a bizonyos művészeti „forradalom", a modern irodalom „áttörése", amelynek legjelentősebb egyéniségében minden bizonnyal Ady Endrét tisztelhetjük. Ennek az „áttörésnek" (vagy legalábbis a jeleinek) Miskolcon semmi nyoma - az „avasi venyige" termi gyümölcseit. Az Avas-versek motívumkészlete Ha megvizsgáljuk azt a nem csekély mennyiségű, bár az előzetes várakozásainkkal szemben nem is olyan rengeteg Avassal foglalkozó lírai művet, akkor a következő megállapításokat tehetjük. Eléggé furcsa és nehezen feloldható ellentmondás van az Avas ismertsége, híre, kultusza és az Avast témájául választó színvonalas, művészileg értékes, jelentékeny poéta által alkotott költemények száma között. Ezek az irodalmi-esztétikai értéküket tekintve meglehetősen kétséges alkotások azonban nagyon sajátos, mondhatnánk félreismerhetetlen karakterjegyekkel rendelkeznek. Összetéveszthetetlenül az Avas-versek közé tartozóknak érezzük őket. Motívumkészletük lényegében azonos, bár két jellegzetes alaptípusba sorolhatók: az elsőt az avasi természetélményen alapuló, meditativ hangulatlíraként lehetne jellemezni, a második alaptípusba a bohém-mámoros avasi mulatónóták, bordalok tartoznak. Az Avas-versek egyéniségét elsősorban a híres avasi atmoszféra megjelenítése teremti meg. Azt, hogy milyen is ez az avasi „miliő", ez a jellegzetesen avasi hangulat, íróink érzékletesen bemutatják: „Az Avason kinyitott a Kisvendéglő, s lassan majd a Kilátó toronypresszója is. S párok is sétálnak erre, nem zavartatva magukat a neonfényektől. S ha nem is mint kezdők a zsurnalisztikában, egyszer jó lenne összejönni itt, aprópecsenyét enni, s újra beleszeretni Miskolcba, s hallgatni azt a különös embert, aki az Avas tetején (vagy éppen az Üveggyárnál?) lakik, amint tárogatózik. S megállítani az egy szál hegedűst, aki esténként a rejtelmes avasi utakat járja, hogy a jókedvű emberek behívják egy pohár borra valamelyik pincébe, s hálából játszik is érte."

13 Vihar Béla szinte leltárszerűen is felsorolja az avasi „miliő" legfontosabb rekvizítumait: „Milyen tarka látványt nyűjtott számomra a Széchenyi utcán hömpölygő sokaság, a klasszicista stílusú elegáns Erzsébet tér, mögötte a felmagasodó Avas, mint megelevenült iniciálé, az ősi sírokkal és borospincékkel, a balladás hangulatú kápolnával és cigánymuzsikás kocsmákkal, s a színes panorámára tekintő kilátójával (...)"

14 Az Avast azonban nemcsak a „borospincék"