Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas fotografikus képe (Tarcai Béla)

borházak egyszerű vonalai, a Nagyavason a szecessziót idéző faépítmények kelthettek figyelmet. Mára ezek jó része eltűnt. Ami az 1963-ban bekövetkezett nagy pinceomlás után megmaradt, azt lassan eltünteti az utódok építkező kedve. A Kisavason vendéglők sorakoznak, a Nagyavason betonba, vasba merevednek a régi kecses formák. A praktikusság megöli a pincesorok romantikáját (8. kép). 8. kép. Pincesor a Nagyavason, 1960 körül (felv.: Tarcai B.) Két műemlék temető Az avasi református temető a szó szoros értelmében nyitott, mert nemcsak, hogy nincs bekerítve, hanem egy közlekedőút is vezet rajta keresztül. Ennek ellenére csak kevés jó temetői fényképpel rendelkezünk (9-10. kép). Az Avas nyugati lejtőjén elhelyezkedő zsidótemető, ellentétben a reformátussal, zárt világ. Ez a zártság elsősorban nem vallási, hanem biztonsági okokra vezethető vissza és a mai viszonyok között teljesen indokolt. A sírjelek elrendeződése, anyaga, megmunkálásának módja, a mindenütt egyformán használt szimbólumrendszer lencsevégre kínálkozik. A zsidók Béth Hácháimnak, az élők házának nevezik temetőiket. Az avasi zsidótemető a hegy nyugati felén, a református temető pedig a keletin simul bele az élő város házsoraiba, s ezt fényképészeink is megfigyelték.