Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas fotografikus képe (Tarcai Béla)

/. kép. Szinva-parti kép a nagy árvíz után, 1878 (felv.: Szinay I.) számára. Ikarosz óta az ember mindig vágyott arra, hogy fizikailag is a dolgok fölé tudjon emelkedni, hogy repülhessen. Nem a repüléssel elérhető sebesség kedvéért, hanem azért, hogy a földhözragadtság szűkre szabott látószögéből kiszakadva, a végtelen távlatok felé irányíthassa a szemét. A síkságon települt városok ebbéli hátrányaik kiegyenlítése érdekében hegymagasságú tornyokat építenek s a heggyel rendelkezők sem restek, kilátótornyokkal növelik a magasságot. Amióta városfényképezésről beszélünk, a fotográfusok mindig keresték a kiemelkedő pontokat, ahonnan a legkedvezőbb rálátás kínálkozik a háztetőkre, az utcák vonalára és más, jellegzetes elemekre. De ezt tette Norkó János „budai piktor" is, akinek az első miskolci városképet köszönhetjük, s amelynek rézbe, kőbe metszett változatait a 19. század első felében főként a céhfelszabadító leveleken használták. Ezeken a metszeteken néhány jellegzetes városképi elem mellett, vagy azok felett az Avas dominál, némi idealizáló jelleggel. Ugyanezt a rálátási lehetőséget kereste meg néhány évtizeddel később a derék miskolci fényképész iparos, Szinay István, aki a Bábonyi-bérc felől fényképezte le a várost, nyilván azzal a szándékkal, hogy panorámaképét szerepeltethesse az 1894-ben Budapesten rendezett „Nemzetközi Közegészségi és Demográfiai Congressus" kiállításán, amely figyelemre méltó módon azt kívánta résztvevőitől, hogy városukat fényképeken mutassák be. Szinaynak már volt gyakorlata az ilyen panorámafelvételek készítésében, mert az 1879 elején Wagner (Szendrey) Jánossal közösen készített, és az 1878 augusztus 31 -i nagy árvíz pusztításait megörökítő albumban is közölt már egy panorámaképet. Ez a felvétel minden valószínűség szerint a NagyavasFelsősor nyugati végében, egy ma is meglevő kiszögellésen készülhetett. (Ennek az al-