Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas ábrázolása a hazai tájfestés tükrében (Goda Gertrúd)

Az 1930-as években folytatott ásatások terelték figyelmét ismét az Avasra, a borházakra, a szépen művelt szőlőkre, az oda felvezető utcákra. Ez a környék jelentette Kiss Lajos mikrovilágát, itt élt a Papszeren, nemcsak hűséggel ábrázolta, hanem tudós szemmel figyelte a gyorsan változó város romantikus negyedét. A Miskolcon megtelepült művészek közül Meilinger Dezsőnek, Nyitray Dánielnek, és Bartus Ödönnek is ihlető témákkal szolgált a hegy: Meilinger a városi polgárok ízlésének megfelelően készítette pasztellképeit - különösen a behavazott városkép jelentette számára a kedvelt festői témát.

19 Egy jól sikerült kompozíciója a múzeum gyűjteményében található. A pasztell bársonyos fedésmódja alól kivillanó meleg tónusok képi színességét, esztétikai élményt adnak a műnek (5. kép). A galériás harangtoronyról a temető és a város felől is érzékeny rajzokat készített Nyitray Dániel. Több ízben lerajzolta a monumentális pillérekre támaszkodó templom belső terét is. Rajzainak eszmei középpontjában a hangvető pelikánja áll, amit a fényárnyék hatással művészien ki is emel. Az 1920-as években megörökített enteriőr azt az állapotot mutatja, ami azóta a múlté

20 (6. kép). Munkáinak finom dekorativitása a szecessziót idézi, s ez a kor könyvillusztrációinak stílusa is volt; így rajzait szeretettel közölték a városról megjelenő könyvekben. 6. kép. Nyitray Dániel: Avasi református templom belseje, 1920