Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas ábrázolása a hazai tájfestés tükrében (Goda Gertrúd)

- Aggteleki barlangsorozata - ide illeszthető, de Marko 1830 körül festett, magasztos hangot megütő historikus tájával, a Visegráddal már egy új festői kor nyitányát adja.

6 Megindul a történelmi tájleírások egész sora. A XIX. században a várak uralta panorámák, egzotizáló rónaságok és fenséges hegyvonulatok, - a természeti erők romantikus megjelenítése foglalkoztatja Ligeti Antalt, Lötz Károlyt, Keleti Gusztávot, Kisfaludy Károlyt. Telepy Károly már a szabadságharc ideje alatt is huzamosabb időt töltött lábadozva vidékünkön, s a szabadságharc után Tardonán bujdokolt.

7 Nem maradt vázlatkönyvében e helyszínt azonosítható rajz, de később, több variációban is megfestette a diósgyőri várat. 1860 körül készült kép előterében a várárkot feltöltő forrás mellé életképi jelenetet helyez úgy, hogy a képi mondandó hangsúlya a tájon maradjon; Nagy Lajos király egykor fényes palotájának romba dőlt maradványain.

8 Az Avas, e nemzeti-romantikus szemlélethez kevés történettel bírt, de egy más, egy reprezentatív sokszorosító-grafikai ábrázolásra már a XIX. század elejétől volt igény a miskolci polgárokban. E technika nagy előnye a jó minőségű sokszorosíthatóság, ami egyben az utókor számára nagyobb lehetőséget ad egy városkép megőrzésére.

9 Míg az egyedi rajzok, festmények a pusztító háborúskodások, gyújtogatások, a szörnyűséges árvizek martalékaivá válva megsemmisültek, addig e tiszta rajzolatú, szépen komponált vedutákból egynéhány megmenekült, - s azok művészi értékük mellett nagy segítséget nyújtanak a történészeknek. /. kép. Telepy György: Árvízjelenet 1870-1880 k.