Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Alagutak az Avas alatt (Hubay László)

és munkásai, és sok érdeklődő, köztük három minorita atya. A hivatalos bizottság Miskolc felől indult s 243 méter megtétele után érték el azt a 30 centiméteres homokkőréteget, amely az alagút két felét elválasztotta, s amelyet ekkor távolítottak el. Elsőként Fekete Bertalan polgármester ment át az alagúton. Az ünnepséget a túlsó oldalon tartották, néhány méterre a Diósgyőr felé vezető vasútvonaltól. Fekete polgármester avató beszédében hangsúlyozta, hogy ez a második víznyomócső elsősorban a város jobb vízellátását szolgálja, de súlyosabb időkben légoltalmi szempontból is felbecsülhetetlen szolgálatot tehet. Megdicsérte az építkezés vezetőit és külön a munkásokat, akik nemegyszer életük veszélyeztetésével folytatták az alagút építését. Az Iparügyi Minisztérium részéről Sárkány Mihály miniszteri tanácsos kiemelte, hogy Magyarországon ez volt az első ilyen természetű alagútfúrás. A hivatalos ünnepség után a polgármester szabadtéri villásreggelin látta vendégül az építőket. Délután a résztvevők meglátogatták a Dudujkán levő csőtelepet. Este bankettet tartottak a Korona-szállóban. A második világháború alatt a fővezetékek nem sérültek meg. így, miután a vízművek megrongált berendezéseit a dolgozók példás gyorsasággal megjavították, 1944. december 29-én újra termelni kezdett a tapolcai gépház, megindult a város vízellátása, amely 1944. november 10-től szünetelt.

6 A közúti alagút Sassy Csaba, a népszerű miskolci közíró és költő 28-as könyvének harmadik kötetében nagyszabású városépítési tervekről számol be.

7 Vida Jenő, a Magyar Általános Kőszénbánya vezérigazgatója hosszú lejáratú kölcsönt ajánlott fel a városnak. Az ajánlat hátterében az az aggodalom állt, hogy a kormány beszünteti a MÁK tulajdonában levő tapolcai mészkőbánya és iparvasút működését, mert a városi vízmű forrásaitól alig 3-400 méterre történő robbantások a források elapadását idézhetik elő, veszélyeztetve a város vízellátását. Attól tartva, hogy a város a kormány beavatkozását és geológus szakértők kiküldését kéri, tette meg ajánlatát Vida Jenő. Demes Béla műszaki tanácsos, a Városi Mérnöki Hivatal vezetője, az egymillió pengős kölcsönnel kapcsolatosan nagyszabású tervet dolgozott ki. Ennek az a lényege, hogy a város az Erzsébet tértől kiindulva alagutat fúrat az Avas alatt, amely két kilométer hosszúságban épülne meg és a Dudujkánál lenne a túlsó bejárata. Az alagút két oldalán 4—4 méter széles gyalogjáró épülne, közepén pedig 8 méter széles út a sínautóbusz-közlekedés számára. Az alagút dudujkai nyílása Bárczay Katalin földjein, a Diósgyőr-vasgyári vasút felépítménye alatt lenne. Innen Pataky Rudolf dudujkai rétjén keresztülhaladva, a Hejő patakot átszelve, a csabai pincesor alatt, a görög katolikus püspökségi birtokon át haladna Tapolcára, ahol a városi földeken átvágva, a strandbejáró Kolozsvári utca felőli oldalán lenne a végállomása. A 7 kilométeres tapolcai út így 5 kilométerre csökkenne és a sínautóbuszon a menetidő 5 perc lenne. (Abban az időben a Miskolc és Tapolca közötti forgalmat a Széchenyi utcáról induló és a Szemere utca-Csabai kapu-tapolcai műút vonalán közlekedő autóbuszokkal bonyolították le.) A szerző szerint az Avas alatti alagút megépítése nemcsak Tapolca fejlesztését szolgálná, hanem egyúttal a legideálisabban megoldaná Miskolc város légoltalmi biztonságát. Bombabiztos légoltalmi óvóhelye ebben az időben csak a MÁV miskolci üzletvezetőségének volt. Miskolc város vezetősége tárgyalásokat folytatott több minisztériummal, hogy tárcánként 50-100 ezer pengővel járuljanak hozzá az alagút építéséhez. Ha ugyanis