Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas-észak rendezésének ötven éve (1880-1930) (Zimányi Katalin)
De jött Túry! Egyet gondolt S kettő lett belőle. És azóta, de sok jó hírt Hallottunk felőle. Először az Avas fejét Jól megborotválta... Az üstökét lenyíratta... Sőt megondulálta. És itt, ahol soha-soha Nem ismerték Platót Csinált sok, nagy formás, csinos Közkedvelt szép platót."... Túrynak a népszerűség, az ünneplés szerencsére nem ártott meg, nem érezte befejezettnek az Avas ügyét. További tervei 21 voltak még, melyeket meg akart valósítani mindenáron. Folytatta a tereprendezést: lebontatta a Rosenwasser-féle rozoga épületet, mely akadályozta a rálátást a templomra az Erzsébet tér felől. így lehetővé vált a felvezető út kiépítése is. Az összes térre néző egymásra támaszkodó házikó lebontását csak 1913 végére érte el. Ekkor szabadult fel a hegy lába, s alakult ki a mai arculata. Túry tervei szerint a Palóczy-síremlék átkerült volna a Szemere-emlék mellé, az avasi temetőt beszüntette volna, hogy a gyalogos közlekedés, a szánkópálya és kedvenc ideája, a siklópálya optimálisan megvalósuljon. Sikerült elérnie, 22 hogy a Pfliegler fivérek, Pap Istvánné és Máhr Pálné birtokukból jelentékeny telekrészt eladjanak a városnak. Megrendelte az avasi padokat Rákos Manó budapesti szobrásztól. Az emlékpadok Kun Bertalan, Csáthy Szabó István és neje, Kühne Adolf és Bernát Kálmán emlékét voltak hivatottak megörökíteni. Túry elképzelései szépen és aránylag gyorsan megvalósultak. Egy kivételével. Nem tudott megbirkózni a kilátótorony ügyével. Újra és újra elindította a gyűjtőívet, az adományok folydogáltak is, de a város nem tudott nagyobb összeget kiszakítani költségvetéséből. Közben a Kun József-alap kamatainak egy része is rendelkezésre állt már, 23 s elkészültek Hajós Alfréd és Villányi János budapesti műépítészek tervei is. A telek az Avas-tetőn már köztulajdon volt, rendelkezésre állt. A két elkészült terv közül az egyik kisebb méretű torony volt, a másik egy épületkomplexum, több szintes. Lehetőséget kínált vendéglő kialakítására, verandázott kerthelyiséggel, kilátóterasszal, egy Rákóczi-emlékszoba berendezésére, tűzoltó megfigyelőhelyre a torony tetején. Sőt, Túry ötlete alapján a siklópálya végállomása is kialakítható lett volna az alagsorban. Természetesen a második, Hajós Alfréd-féle terv tetszett mindenkinek jobban, csakhogy annak kivitelezése 90 000 koronába került volna, s ez az összeg - még a fele sem - nem állt rendelkezésre. A terveket - az adakozók serkentésére - mindenesetre közszemlére kitették a Weidlich üzlet kirakatába. 24 Miskolc nagyobb intézményei, vállalkozói nyereségükből minden évben nagyobb felajánlásokat tettek az Avas fejlesztési céljaira, mint pl. a Miskolci Takarékpénztár, a Borsod-Miskolci Gőzmalom, a Miskolci Vasárú Részvénytársaság stb. Mindezek az adományok azonban 1914-re is csak 10 000 korona bevételt eredményeztek. 25 Az 1906-os Gálffy Ignác indítványára elhatározott Rákóczi-kilátótorony építése legalábbis az elnevezést illetően lassan aktualitását vesztette. Túry az építkezéshez tovább ragaszkodott, szervezett, adományokat gyűjtött, de a toronyra szánt alap csak mérsékelten gyarapodott.
