Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas-észak rendezésének ötven éve (1880-1930) (Zimányi Katalin)

és körültekintő memorandum, melyet a tanács elé terjesztettek. Ebben összefoglalták az utóbbi évtizedek próbálkozásait, megállapítva, hogy az első és egyben utolsó érdemleges munkálatok Albori altábornagy és Musitzky százados idejében történtek, azóta csak a tervezgetésig jutott el az Avas ügye. A városi adókból éppen csak arra futotta, hogy a feltétlenül fontos és szükséges támfalakat megépíttette. Rácz Jenő tervei mindent átfogóak: a gyalogjárdák kiképzésétől kutak, csurgók felállításán, a parkosításon át a vízvezeték és gázvilágítás megvalósításáig. Mindennek kivitelezéséhez persze nagyon sok pénzre volt szükség. A városi költségvetésben az Avas céljaira mindössze 5000 korona állt rendelkezésre. Ez az összeg az utak foltozgatására sem volt elég. Rácz Jenő azt javasolta, hogy vegyék fel a bizottságba tagnak - persze tagsági díj ellenében - a pince- és telektulajdonosokat is, ezzel ti. évi 10 000 korona bevételre nyílna lehetőség. A várostól évi 5000 helyett 20 000 korona hozzájárulást kért, és az így nyert összesen 30 000 korona tőkére szándékoztak volna még 30 000 korona kölcsönt felvenni.

9 A város a hozzájárulás összegének emelésétől azonban elzárkózott. így az egész terv kútba esett. Túry József elnökségének ideje lett az Avas megújulásának a kora. 1909-ben, mint az Erzsébet-fürdő ügyvezető igazgatója lett az Avasrendező Bizottság alelnöke, majd elnöke. Tetszetős koncepciója és saját áldozatkészsége révén elérte, hogy jó néhányan átengedték ingatlanuk egy részét - természetesen méltányos áron - a városnak. Az útban levő pincék betemetésével, a telkek kisajátításával 16 plató kiképzése vált lehetővé. Túry arra törekedett, hogy az egész Avas-tető közterület legyen. Az ő idejében ültették be a hegyet gömbakácfákkal, a déli oldalon jegenyenyár- és jegenyeakácfákkal, mert ezek a fajták hosszú árnyékot adnak, de lombjuk nem veszi el a kilátást. Terveztek játszótereket, cukrászda építését, katonazenekar működtetését és emlékpadok felállítását kis táblácskákkal, melyeken az ajándékozók neve szerepelt.

10 Az Avas fejlesztésének történetében a vízvezeték és közvilágítás oldódott meg a leggyorsabban, ha az elhatározástól a megvalósításig eltelt időt vesszük figyelembe. Mindkettőt nagyon szorgalmazta Túry József. 1909-ben az Ellenzékben írta:

11 „...igen nagy szükség van Miskolcon úgy tűzbiztonsági, mint köztisztasági szempontból a jó erős vízsugárra, ám dacára e meggyőződésünknek, nincs módunkban keresztül erőszakolni, hogy e fontos szempontok illő figyelembe vétessenek. A praktikus Amerikában óriási áldozatokat hoznak a jó erős vízsugár előnyeiért. S ha már le kell mondanunk arról, hogy az Avas tetőn építtessék a víztartó: el nem mulaszthatjuk a felemlítését annak, hogy a pipis-dombi elhelyezés rövid idő múlva alacsonynak fog bizonyulni." S Túry szavai nem maradtak ezúttal hatástalanok. Indítványának megfelelően, az ő meggyőző érvei alapján a vízvezeték és tározó munkálatai az Avason megindultak és már 1913. április 3-án meg is történt az ünnepélyes felavatás és üzembe helyezés Nagy Ferenc polgármester és Pazar István vízműigazgató, valamint a képviselő-testület jelenlétében. Beindították a motort és feltöltötték a 7 m mély és 20 m hosszú medencét. Ezzel megindult Miskolcon a vízszolgáltatás.

12 A közvilágítás ügyében még 1909-ben megtört a jég:

13 „Néhány nap óta az Avas felső soraira felvezető úton, a Vigadó útján, erős, kiadó fényű acetylen-gázvilágítás látható, amit az avasi Vigadó tulajdonosa, Perl Gyula saját költségén, részben pedig a város állíttatott fel, hogy az onnan lejövő közönség ne legyen kénytelen sötétben botorkálni. Hír szerint a város ki akarja világíttatni az Avas többi részét is, amit már régen várnak a pincetulajdonosok és a közönség." - írta az Ellenzék. A gázvilágításnak, bár mindenki örült, nem volt igazán nagy jövője. Már készültek a tervek a villanyvilágítás bevezetésére.