Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)

A városi séta után, térjünk vissza újra az Avas Hegyre, a kőlyukak, a fa és a kő pinceházak hűvösébe. Láttuk, hogy a század végére a pincék száma felszaporodott. 1764-ben 1132-t, 1780-ban Benkő Sámuel 1424-et, 1781-ben mi csak 1330-at, 1817-ben Leveles Erzsébet 1779-et (a Tetemváron, Bábonyi-bércen, Bedeg-völgyön, Közdombon, Bandsalgóban, Embertelensoron, Kőporoson, Birsalmáson, Danyivölgyön, Pipisdombon, Avasfarkon, Avastetőn, Jézuskútja felett, Szemszúróalján, Papszer fölött, Hóhérbástyán, Mély-völgyben, Tűzkövesenf\ H. Szabó Béla 1817-ből valamivel kevesebbet, 1734 pincét mutatott ki, mely az 1843. évi nagy miskolci tűzvészt követően visszaesett a 80-as évek szintjére, 1438-ra (Leveles Erzsébet számításai szerint). Érintőlegesen, a dolgozat folyamán többször is megemlítődött az 1817. évi Domby-féle térkép, amelyhez telekkönyvet is készítettek. Zárásként lapozzunk bele az Avas-Tető-Pinczék fejléccel készült első olyan kimutatásba, ahol már a telekkönyvi számokat is feltüntették.

35 Az összeírás 647 avasi pincét szerepeltet, melyből a Tűz Köves Allyán 12, ugyanott a Felső soron 6, az Angyal Völgyön 18, ugyanott, vagyis a Mélly Völgy Alsó Során 167, Felsőbb során 38, az Avas-tetőn 2, annak Alsó során 225, Középső során 121, míg a Jézus Kuttya felett 14 s annak Felső során 44 cellárium volt. Az 1817. évi miskolci pincehálózat 36,37'%a (Leveles E.), ill. 37,31%-a (H. Szabó B.) az avasi pincetulajdonosoké volt, akiknek több mint a felét (54,1%-át, azaz 350 főt) a nemesek alkották. Az összeírás adta lehetőségeket kihasználva megállapíthatjuk, hogy ekkor az Avas Hegy cellariumainak java része, 48,38%-a (313) Pincze lyuk, míg 29,83%-a (193) Kő Pincze ház és 21,79%-a (141) Fa Pincze ház volt.

}b A fejezet konklúziójaként

37 idézzük Miskolc város szőlőmonográfiája szerzőjének általunk is elfogadott megállapítását. „Az Avason, a Tetemváron (ahol a legértékesebb pincék voltak - szerző), a Bábonyi-bércen, a Közdombon és a Bodó-soron húsz csoportban, 41 sorban 1734 pincét írtak össze az 1817-ben készült telekkönyv felvételekor. Ezek közül nagy számmal lehet olyanokat találni, melyek több tízezer hl-nyi mennyiség befogadására alkalmasak. (Hogy csak a legnagyobbakat említsük: az Avason, a Hóhér bástyán vájt város pincéjében 1792-ben 214 és fél hordó közönséges bort, 3 hordó máslást és 2 hordó aszút tároltak; hasonló vagy még ennél is nagyobb befogadóképessége volt a Kőporoson lévő - ma is ismert - ún. királypincének - szerző.) Osszbefogadó-képességüket felmérve, jóval meghaladják azt a tárolási mértéket, amit a Miskolcon termett borok igényeltek. Hiszen a virágzás időszakában, Bél és Benkő életében a miskolci szőlők 4-5000 akó aszúbort termettek, ami ugyan a Tokaj-Hegyalja ugyanekkor termett 12 711 akójával szemben sem kis dolog, de az egyéb miskolci borok 51 384 akójával együttsem igényelték ezt a hatalmas pincehálózatot.,"

38 Vinum de Miskolcz, kinek ára forint nyolcz Az utolsó, nyúlfarknyi fejezet korabeli leírásain át tartsunk egy kis kóstolót a miskolci borokból, aminek szőlőhegyeivel, avasi promontóriumaival és tárolási helyeivel, a kőlyukakkal, az avasi cellariumokkal eleddig ismerkedhettünk. Bél Mátyás (1723): „Azok közül a borok közül, melyek a soproni (tokaji) után legtöbb dicséretet érdemelnek, először a miskolciról szólunk." „Mindig voltak és vannak, akik buzgó kereskedéssel (a görögök, majd a zsidók - szerző) a bornak is, a városnak is jó nevet szereznek. Jó híre elterjedt külföldön is, ... A lengyelek igen kedvelik, mint az itteniek állítják. Azután a szepesiek dicsérik, mint akik a kiváló termést elviszik. Nem