Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az „Avas Hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában (Rémiás Tibor)
ségével azon miskolci előkelőknek a nevét - közöttük sok ismerős avasi szőlős és pincés gazdáét -, akik vincellérekkel rendelkeztek. Az 1751. évi számbavétel szerint: Pécsi András, Máriássiné, Szepessi László, Kubinyi László, T. Pater Paulinusok, Csika Imre, Zontagh János, Fisser, Szepessi Péter, Nagy András, öreg Mocsáriné, Zontagh Jakabné, Szikmási (?) János, Bük Andor, Bük Lászlóné, Szepessi György, Szepessi Pál, Baranyiné, Tomkáné, Muraközi László. Egy másik, ugyancsak a 18. század második felében készült lista sorrendjében: Szepessi György, Dőriné, ugyanő, Szepessy László, ugyanő, Mocsáriné, Darvas József, ugyanő, Dőriné (7 vinczlérje), ifjú Dőri András, Fay László, ugyanő, MaryassyJLiszlóné, ugyanő, Bük Lászlóné, Szontagné, ugyanő, Erdelyiné, Szepessy István, Óváry István, Nagy András, Bük András, ugyanő, Sóri Sigmond, Boldisar Sigmond, Kozáriné, Szepessy Sigmond, Görgei Pap György, Frenyóné, Bük, Bodo György, Benkovics, Darvas Jóseph, Muraközi László, Sisári Gábor, Sárkány Dávid, Gabriel György, Zontagh, Tokai, Város, Doctor Trangus, Tonika Ferenczné, Csay, Vic/mandi, Ecclesia, Fay László, Csisz Ferenc, Mocsári Balázsné, Bükk Sándor, Seres Sándor, Bükk Lászlóné, \focsáriné, Nagy András, ugyanő, Zontaghné, Almási Gabriel Mátyás, Erdelyiné, Dőryné, ugyanő, Aszalainé, ugyanő, Dőri, Orosz Pál, Fay László, Miskolczi Györgyné, Óvári István, Dőriné, Fodor István, Stanicser János (bodnárja), Nagy András, Szepessy István, Pétsi András, Máriásiné, P. Minoriták, Szepessy László, Darvas Jósef, Boldisár László, Fodor Pál, Dőryné, Sóri György, Boldisár László, Bük Sándor, Dőry, Görgey János, Erdelyiné Dőriné (7 vincellérje), Fay László, ugyanő, Erőss Pál, Óvary István, ugyanő, Bük Sigmondné, Nagy András, Majarsi (?), Bük Sigmond, Bük Lászlóné, Szatmáry János, Petsi András, Almási, Kováts Gábor, Aszalay, Majasi (?), Nagy András, Szepessy Györgyné, Szepessy István, Darvas József, Benkovitz, Doedov (?), Tokay György, Csay Márton, Bodó György, Kováts Mihály, Dőry, Dőriné, Motsáriné, Szepesi László, ugyanő, Aszalayné, Zontog Jakabné, Muraközy László, Nagy István, Vátzi András, Motsáriné, Zontogné. A diósgyőri uradalom új tulajdonosa, a kamara sem ült tétlenül. „Mind a borbul, mind a gabonábul 1755 dlk esztendőben interveniált liqvidátiotul (közbelépett megszüntetéstől) fogva a Tekintetes Uraságnak a kilenczedet in natura ki adgyák, a Dézsma adó szöllőkbül is..." - ahogy mindez később írásban le is fektetődött, és a megkérdezettek válaszaiból (a kilenc kérdőpontra adott és most idézett 7. feleletből) annak gyakorlati megvalósulása ki is derült. Persze, ha úgy vesszük, akkor a lakosság örülhetett is ennek a jóságnak, hisz „...ezen Tekintetes D. Győri Dominiumhoz tartozó több helységekben pedig nyolczadot szoktak adni mind borbúi, mind gabonábul, más adózásokat pedig a Dézsmán kívül Miskolczon nem adnak." Az uradalom számára nem kevés bevételt hozó és jelentő szőlőterületek és pincék alakulását mindig figyelemmel kísérték. A Házel-féle első (1759) miskolci térképen már az avasi celláriumok három, jól kivehető pincesora jelzi azok fontosságát. A Kneidingerféle ( 1773) úrbéri térképen pedig a pincés helyek, a fentiekben és ezt követően is gyakorta idézett avasi dűlők, pincéinek jelöléseivel jól kirajzolódnak. A megkülönböztetett odafigyelés eredményezte pl. a „Diós-Győri Dominium Camerális Praefectussa" számára a „Város Határjában a' Tekintetes Dominium által excaváltattni (felfogni, kivájni) engedtetett Ujj (1762-es) és régi (1763-as) Pinczéknek Conscriptióját". 27 A Dominium taxás pincéi ekképpen következtek az 1762-es (ahol csak az új celláriumok kerültek tollvégre) és az 1763-as (ahol az új és régi taxás pincék mindegyike számbavétetett) Testimonials Levél (bizonyságlevél) rendjében. A Tetem Várban (47-98), a Bábonyi Bérczen (13-41), a Bedegh Völgyben (14-26), a Kő poroson (34-33), ezt követően az Avas hegyen, elsőként az Avas ó daliban (9-31), a Hóh ér Bástyán (4-11), az Angyal Völgyön (6-6) ész Kő poroson az Avasban (0-4) összesen 127 újonnan felfogott (1762-ben) és a régen meglévőkkel együtt 250 (1763-ban) taxás pincét tudhatott magának a Dominium. Ebből az Avason a kamara használatában volt 1762-ben 19 újonnan felfogott cellárium, de a régiekkel együtt 1763-ban 52 pincéje volt. Vagyis a diósgyőri uradalmi központoktól távolabbi Avas Hegyen pincéinek csak 20,8%-a volt a 18. század második harmadának végén.
