Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi református temető (Dobrossy István-Kárpáti László)

1828. évben." Ti. 1828-ban a „czukrászipar" fogalom még nem volt ismeretes. Rózsa Tibor megállapítása szerint Adolf Jost János fia volt, s a sír több személynek, de a cukrászatot megteremtő Jost Jánosnak is emléket állít.

19 1928-ban a vármegyeházán a miskolci cukrászat centenáriuma alkalmából leleplezték Reviczky Ádám egész alakos képét. Itt hódoltak a miskolci cukrászok, s erre az alkalomra újították fel az avasi temetőben a sírt is. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a már nem olvasható felirat helyére új név került, s így vonult be a köztudatba Jost mester fiának a neve. A napjainkban már ismét megkopott síremléken ezért olvasható Jost János neve

20 (14. kép). Butykai József 1848-as főhadnagy síremléke A társadalom- és ipartörténet iránt érdeklődők számára nem ismeretlen a miskolci Butykai-féle kőedénygyár működése. A Butykai család eredendően nem volt miskolci, Tiszakesziben volt kúriájuk, itt volt a család temetkezési helye is. A család Miskolcra költözve előbb iparcikk-kereskedési üzletet, majd egy év múlva, 1832-ben gyárat alapított. À gyár néhány év elteltével csődbe jutott, évekig tartó pereskedés következett, de a név közkedvelt termékei miatt nemcsak a kutatók számára ismeretes. A kőedénygyáros József keresztnevű fiát kevésbé tartotta meg emlékezetében a köztudat. Az ifjú Sárospatakon, majd Pesten tanult jogot. Itt érte a forradalom kitörése. Kezdetben az itteni eseményekről, majd a harcok színtereiről címezte Miskolcra leveleit. A szabadságharcot huszárfőhadnagyként küzdötte végig. Leveleinek egy része a múzeumba került, s azokat mint a szabadságharc fontos helyi dokumentumait őrizzük. Síremléke azért is fontos, mert a nagyon kevés, mai napig megmaradt 1848-as emlékeink közé tartozik. Csöglei Tóth Lajos nyomdász síremléke A miskolci könyvnyomtatás újra felvirágoztatója, s a mesterség második kiemelkedő képviselője volt Csöglei Tóth Lajos. Könyvnyomtató intézetét 1842-ben nyitotta meg, fénykorát a szabadságharc idején élte. Számos muzeális értékű miskolci nyomdatermék közül is kiemelkedik Heilprin Mihály, Szemere Bertalan titkára által írt Nemzeti őrdal című lelkesítő vers nyomdai sokszorosítása. A szabadságharc bukását követően bujdosásra kényszerült, szakmáját soha többé nem folytathatta. A felirat tanulsága szerint 1850-től pihen a szabadságharc nyomdásza az avasi temetőben (15. kép). Az avasi temetőben, ahol a Dévai Bíró Mátyás reformátor út és a Köpeczi Haller Balázs gályarab út metszi egymást, a temetőkert rendezésekor valóban belső térként jött létre a Hevesi Mihály tér. Itt állították fel a gályarabemlékművet, amelynek feliratát lassan beborítja, láthatatlanná teszi a környezet növényzete: Harsányi Móricz István / és / Köpeczi Haller Balázs / gályarabságot szenvedett / miskolci lelkipásztorok emlékének / 1673-1973 / Köpeczi Haller Balázs + 1683 / hamvát / a temető jeltelen sírja fedi / Hűségük világító szövétnek / (16. kép.) A templom ravatalozójával csaknem szemben az Apostol Pál út bal oldalán találjuk Marjalaki Kiss Lajos (s 1991-től leánya, Marjalaki Kiss Júlia) sírját. Élete 85 évéből 53-at töltött Miskolcon a tudós várostörténész, tankönyvíró, s igazi közművelő. A város történetén belül nagy szeretettel foglalkozott a műemlékekkel, így az avasi templommal is.