Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas földrajzi névről (Szabadfalvi József)

a nem kaszált, tehát megnőtt és megöregedett fűre mondták, hogy megavasodott. De az egyévesnél idősebb szénát és szalmát is mondták avas kazalnak és avas boglyának}

9 Az Új Magyar Tájszótár szerint van avas nád (Tápé), avas bor, avas tej, avas toll, avas mag stb.

30 Meg kell említeni, hogy a lábon elöregedett füvet országosan jobbára avarnak, avarosnak hívták.

51 Az előbbi fejtegetésekből - tehát - a következő végkövetkeztetést vonhatjuk le: A 13. századtól a legtöbb adat a 'makkoltatásra szolgáló erdő' jelentésre van a magyar nyelvterület egészéről. E jelentés igen sok helyen földrajzi névvé is vált, hasonlóképpen, mint Miskolcon. A csupán ,erdő, rengeteg, nagyerdő' jelentésű helynevek száma meglehetősen kevés, az 'óvott, tiltott' jelentésre pedig szinte csak egy-két adat van.

52 Mindebből én azt a következtetést tudom levonni, hogy a középkori Miskolcnak a város melletti makkoltató, tehát sertéshizlaló helye lehetett a város fölé emelkedő makktermő Avas. A makktermő erdőket a történelem során mindig óvták, védték, legeltetését, termésének szedését tilalmazták.

53 De ezen szerepük, ilyetén minősítésük mindenképpen másodlagos volt. Mindig fontos volt tulajdonjoguk, csak az engedélyükkel, rendszerint pénzfizetés ellenében, meghatározott időben élhettek a makktermő erdők, az Avasok gyümölcsével. Ha pedig nem az óv igéből származott az avas, akkor alaposan feltételezhető - hasonlóképpen, mint az avar - ugyanazon szótőre, a finnugor ó, avik 'régi' jelentésű szóra vezethető vissza. Erre, 1896-ban már ráérzett Tagányi Károly is: „Ez a legtöbb valószínűséggel a magyar ó (régi) szónak a változata, eredetileg tehát azt a nagy fákból álló erdőre alkalmazták. De a későbbi adatokból az látszik, hogy a makkos erdőket értették alatta, amikor pedig a makk megérett s az erdőt tilalom alá vették, ezt úgy fejezték ki, hogy az erdőt avasnak fogták."

54 Ezek az adatok azon további következtetések levonásához is elegendő alapot nyújtanak, hogy elődeink az erdei legeltetéssel és makkoltatással már a honfoglalás korában, s valószínűleg már előtte is foglalkoztak. A két makktermő fa, a tölgy és a bükk is honfoglalás előtti szava nyelvünknek: a tölgy iráni átvétel, a bükk pedig lehet ótörök. A makk és csepe 'egy tölgyfajta' szavainkat pedig ismeretlennek minősíti a Történeti Etimológiai Szótár.

55 Szabadfalvi József