Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi református temető (Dobrossy István-Kárpáti László)

5. kép. Az avast temető sírkövei 1935-ben zásra is használt fogalom (különböző formákban) a 14-15. századtól folyamatosan jelen van az oklevelekben, írásos feljegyzésekben, de a körülötte elterülő temetőről nem esik szó. Ugyanez vonatkozik Mindszentre: a kápolna, az ispotály gyakorta előfordul, a temető legkorábbi említése pedig csak a 18. század elején jelenik meg. A kiemelkedő sírjelek történetére is inkább a szájhagyomány utal: így van ez az 1683. január 18-án elhunyt gályarab-prédikátor, Köpeczi Haller Balázs sírhelyét jelölő szarkofág, illetve az ónodi országgyűlésen „lekaszabolt" Turóc vármegyei követ, Okolicsányi Kristóf nyughelyének föllelése, vagy azonosítása esetében is. A folyamatos egymásra temetés, a síremlékek cserélődése sok neves miskolci polgár nyughelyét azonosíthatatlanná teszi. A század elejéhez képest gyökeresen megváltozott, átalakult a temető képe. A régen gyér növényzetű terület lassan erdős ligetté változott. Korábban teljesen ismeretlen volt a sírkeretek készítése, az egyszerű hantok fejénél többnyire mértéktartó megformálású kőhasábok és általánosan elfogadott szokás szerint karcsú obeliszkek álltak (4-5. kép). A műkőtengerré vált temető régi síremlékeinek megmentésére az egyház presbitériuma 1972-ben tanácsadó testületet hozott létre, amely megszervezte, majd kialakította a sírkert mai rendjét, úgy, hogy az értékes régi köveket a fő közlekedési utak mentén állíttatta fel (6-7. kép). A temető mai képét a tartós anyagból készült síremlékek határozzák meg, de ezeknek a számából nem lehet semmilyen következtetést levonni az ott nyugvók valós számára. A temető századunkban is többször „betelt", az 1920-as évek végén teljes felszámolása is felvetődött. Amikor az Avast idegenforgalmi centrummá akarták átalakítani, a tervezett sikló útvonalát, de a pincék és vendéglátóhelyek hangulatát is zavarni látszott a több évszázados temető.