Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi egyház műkincsei (Fügedi Márta)

Két szép fedeles aranyozott ezüstkannát is megőrzött az egyház a 18. századból. A kannák talprésze többszörösen tagolt, de díszítetlen, a kannatest csonkakúp alakú, enyhén sudarasodó, kiöntőjük háromszögletű, hasáb alakú. Az egyik 39 cm magas „czápás mívű" kanna fedelét tobozformájú gomb díszíti, a füle pedig kagylós billentővel ellátott (8. kép). Szögletes vésett keretben hasára a következő szöveget vésték: „SPECTABILIS ac GROSUS DNUS IOHANNES SZEPESI DE NÉGYES In GLÓRIÁM DEI et USUM ECLESIAE Bo: MISKOLCZIENSIS: FRIERI Curavit. AO. 1739." A kanna párja néhány centivel magasabb (47 cm), fedelén bimbó formájú pántos gomb van, egyébként megjelenésre nagyon hasonlít az előzőhöz. Ennek felirata magyar: „AZ ISTEN DICSŐSÉGÉRE AZ MISKOLCZI R: EKLÉSIÁNAK HASZNÁRA, UGYANAZON EKLÉSIÁNAK EZÜSTJÉBŐL, LOVAS SZABÓ ISTVÁN UR KÖLCSÉGÉVEL KÉSZÍTTETETT T.N.V. NÉGYESI SZEPESI ISTVÁN FŐCURÁTORSÁGÁBAN. ANNO 1750. DO. 22. OCTOBRIS." A feliratot rocille-os keretbe vésték. Ma már tudjuk, hogy mindkét kannát miskolci ötvös mesterek készítették. Az előbbinek készítője „Ladislaus Szétsi", a másodiké pedig „Franciscus Szombati", azaz Szombati Ferenc rimaszombati landmaiszter. Szignójuk a kannák talpán található.

17 Az avasi egyház megőrzött négy értékes keleti szőnyeget is, melyeknek iparművészeti értékükön túl kultúrtörténeti értékük is jelentős.

18 A 16-18. század folyamán Magyarországra importált török szőnyegek egy része kegyes adományként az egyházak kezelésébe került, s itt ezek jobban megőrződtek, mint világi, egyéni használatban. A magyar református és unitárius egyházak ezzel a török szőnyegművészet feltárása szempontjából felbecsülhetetlen kultúrmissziót teljesítettek. Az avasi templom török eredetű imaszőnyegeiről 1914 óta tudunk, amikor is Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója országos török szőnyegművészeti kiállítást szervezett, összegyűjtve és számbavéve ezzel a különböző tulajdonokban lévő, gyakran rejtőzködő szőnyegeket. Ezen a kiállításon szerepelt először az avasi templom három imaszőnyege is, utána pedig állami letétként a Herman Ottó Múzeumba került.

19 A szőnyegek egyházba kerüléséről és történetéről írásos emlékek nem maradtak fenn, csupán az egyik szőnyeg hímzett felirata tudósít az adományozás körülményeiről. Eszerint 1727-ben a miskolci szabók céhe ajándékozta az eklézsiának a templom úrasztalának leterítésére. Az avasi egyháznál megőrzött adományszőnyegek közül kettő 17. századi, egy 18. századi imaszőnyeg, egy pedig 19. századi ún. medaillonos török szőnyeg. A szőnyegek iparművészeti értékeit Batári Ferenc tanulmányában részletesen bemutatta.

20 Számunkra esztétikai és iparművészeti értékükön túl e szőnyegek azért is figyelemre méltóak, mert az egyházaknak való adományozás szokásaihoz újabb adalékokkal szolgálnak, és szemléltetik, milyenek lehettek a más templomokban a 17-18. században összeírt, de meg nem őrződött szőnyegek. Az avasi református egyház hímzett úrasztali térítőinek értékére már Palotay Gertrúd, a magyar hímzések történetének kiváló kutatója felfigyelt, és a kollekció nagy részét 1937-ben bemutatta.

21 A miskolci egyház legrégibb, évszámmal ellátott hímzett kendője 1659-es datálású, DEŐRI FERENCZNÉ PALUGIAI SOPHIA adománya (9. a) rajz). Az ajándékozó felesége volt Dőri Ferencnek, az egyház kiváló támogatójának, aki nagyon sokat tett az avasi egyház megszilárdításáért. Dőri Ferenc gazdag miskolci birtokos volt, jelentős