Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi egyház műkincsei (Fügedi Márta)

KENYÉR MELYET MEG-SZEGÜNK AVAGY NEM CHRST TESTÉVEL VAL° KÖZÖSÜLESÜNK-E? MEG-PROBALLYA MINDEN EMBER MAGÁT, VGY EGYÉK E' KENYÉRBŐL. A tál közepén domború ovális mezőben szintén feliratot olvashatunk, amely az adományozás körülményeiről ad információkat: SZENT ISTENE DITSŐSSÉGÉHEZ A MISKOLTZI KERESZTYÉN REFORMATA ECCLESIAJÁHOZ VALÓ NAGY INDULATÚ BUZGÓSÁGÁBÓL; MAGA KÖLCZEGEVEL CZINATATTA E' SZENT EDÉNYT, IDVEZITÖ CHRISTVSA SZENT TISZTESSÉGÉRE, NEMZETES NÉGYESI SZEPESI JÁNOS BOLDOG EMLÉKEZETE FEN MARADÁSÁRA ÉS MÁSOK KEGYES PÉLDÁJÁRA ANNO 1733. A középső feliratból kiderül, hogy a tálat az egyház egyik jeles 18. századi támogatója, Négyesi Szepessy János adományozta 1773-ban az eklézsiának. Ezt erősíti meg a városi jegyzőkönyv idevonatkozó bejegyzése is:

13 „Die 4-ta mensis április. Tekintetes nemzetes négyessi Szepessy János uram ő kigyelme, néhai boldog emlékezetű predecessorainak az ur Istennek háza körül gyakorlott példás jó cselekedeteiket követni kivánván, ugyan az ur Istennek házához való buzgó szeretetből az Urnák szent asztalához egy igen ékes formájú tiszta ezüstből öntettetett, aranynyal megfuttattatott és jeles virágokkal, superinscriptiókkal megpréseltetett tálát az szent kenyérnek abbul való osztogattatására csináltatni és consecráltattni kikivánt és népes ecclésiánknak ex pio zeli conférait IS. A tál története azonban sokkal bonyolultabb, mindezt Szendrei János kutatásai alapján tudjuk.

14 A kassai ref. eklézsia kincstárának leltárában már a 17. század végén szerepele tál „tarkásan aranyozott ezüst medencze" megjelöléssel. 1710-ben pedig a leltár már egyértelmű információkat is nyűjt a tárgy sorsáról: „Vagyon egy mosdó forma eöreg medencze, virágos, circiter 132 lót; Szepesi János uramnál vagyon zálogban in fnis hung. 150. Ugyan említett feo curator uram hazatul viteteodött el." Más kézírással hozzáírva a következő oldaljegyzet: „Szepesi úr kifizette az ecclesiat a medenczéből." A kassai ref. eklézsia 1738. évi iratai között további adatok utalnak a tál sorsára:

15 „... minthogy az időnek mostohaságához képest szegény árva Ekklésiánk nagy szükségek között vagyon,... a N. Miskóltzi Ekklésiának az emiitett ezüst edényt örökösen, minthogy ott is isten dicsőségére fordíttatott, cedállyúk, ha a supernatans summát renuálnának a Tekint. N. Miskóltzi Ekklésiának Tagjai..." A következő okmányból már kiolvasható a megváltás lezárása, s a tál véglegesen Miskolcra kerülése is: „...minekutánna Nemes Ecclésiánknak még az régi időkben conférait Ur Asztalához, avagy az Uri Vacsorának kiszolgáltatásához kívántató egy aranyos ezüst Táll ez előt bizonyos Esztendőkkel Ecclesiánk által Tekintetes Nzts Vzlő Negyessi Szepessi János Uramnak in et pro fuis Hgb. 158 abalienaltatott...ujobb e mai napon Titulált Ut O kglme Istenhez és Ecclessiankhoz való kegyes és istenes indulattyábul Tiz Hollandiai aranyakat adott és Conférait nemkülönben az Miskóltzi Nemes R. Ecclesia in fnos 5.33. Mely két rendbeli summa in Universum teszen fnos 55.33...ujobban nemes Ecclésiánk neve alat az megirt ezüst Tálhoz