Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi templom 1941. évi ásatása során előkerült viseletek (Bakó Ádámné)

10-11. kép. 18. század végéről származó női ruha restaurálás előtt és után mentén. 5 cm-es szakaszon megmaradt a ruha eleje, illetve teljes hossza, amin szintén megvolt a szegő szalag, a csúcsos szalagok és az alattuk kicsit ráncolva futó tüll csík. A díszítés elejétől kiindulva végigfutott az alján. Az alsó nagy gallér meglepően jó állapotban maradt meg, ahhoz képest, hogy szinte a fél ruha megsemmisült. A ruha felső része, eleje, háta, vékony selyemmel volt bélelve. Egyéb helyen bélés nem volt. A szoknyarész záródása rejtett gombolással történt. A szoknya hét részből készült, a korabeli szövetszélesség (58 cm) miatt. A szennyeződéseket csak emulziós tisztítással lehetett eltávolítani, szétfejtett állapotban. Alátámasztás után eredetinek megfelelő öltésekkel lehetett összevarrni. A szalagdíszítések kiegészítése, felvarrás után - a ruha méreteinek megfelelően elkészített - bábura helyezve, esztétikus, szép viseletdarab lett. A XVIII. századi restaurált viseleteink egy része dátumhoz köthető, más része viselettörténeti jegyek segítségével korban elhelyezhető. Dőry András (1735) sírjából előkerült díszmagyar jellegzetes XVIII. század eleji viselet része, még így hiányos állapotban is. A század hatvanas éveiig a ruházat nagyjából megtartotta a kuruc kori formákat. A magyar viseletek c. könyvben erről olvashatjuk: „Nagyobb eltéréseket találunk a zsinórozásban, melynek a magyar ruházatban való nagy jelentősége ettől az időszaktól kezdődik. A bogárhátú keskeny sujtás, meg a széles szalagzsinór mellé még aranyos, ezüstös paszomántot is használtak díszítésül."

33 Szepessy János (1746) dolmánya is tipikus XVIII. század első feléből származó viseletdarab. Mind anyagában, mind szabásában pontosan alkalmazkodik kora rangjabelijeinek ruháihoz. Derékban vágott, testhez si-