Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi templom 1941. évi ásatása során előkerült viseletek (Bakó Ádámné)

számú sírból előkerült XVI. századi halotti lepel szerepelt a restaurálásra leadott dobozban, azzal a valószínűleg szóbeli tájékoztatással, hogy az Négyesi Szepessy Péter kabátja volt. Figyelmes restaurátori megjegyzés segített tisztázni a lepel XVI. századi eredetét, bár megállapításunkat szükséges volna a jövőben analógiákkal és temetkezési szokások ide vonatkozó adataival megerősíteni.

20 A textília kormeghatározása mindenképpen gondot jelent. A XIII. számú sírban talált lepel a Megay Géza által is legrégebbinek tartott rétegből került elő, de az első ásatási dokumentációtól eltekintve minden lelet XVII-XVIII. századi darabként van leltározva. Magyarázat az lehet, hogy bár a jeltelen sírok nagyon össze voltak dúlva, keveredtek a rétegek, így természetes volt feltételezni, hogy a XVI. századi rétegben nemcsak XVI. századi leletek voltak. Analógiák megkeresésével közelebb juthattunk a textília korának pontosításához. A halotti lepel restaurálás előtti állapota: töredezett, nagyon hiányos selyem. A díszítő motívum a ruha elején teljesen végigfut a ruha aljáig, amely teljesen ép. így adott a ruha hossza, melynek mérete meghatározza, hogy nem az alsó lábszár közepéig ért, hanem takarta a lábfejet. A halotti ruhát a halottra elölről adták fel és a nyitott hátú ruhát a test alá tűrték. Jelen esetben a ruha nem ujjas, hanem nyakán redőkbe fogott, vagyis az első bőség rakott, s ezáltal éri el azt a bőséget, hogy a vállra és a testre ráfekszik. A halottra csak kézelőt adtak, mivel a ruha a vállat, a kar felső részét, a test oldalát a megfelelő bőség miatt takarni tudta. Az alkar szabadon volt, ezért volt szükség külön kézelőre. A leplet a meglévő darabok alapján lehet rekonstruálni, mivel az álló gallér ép szélű, eleje közepe pedig a ruha teljes hosszát adja. Szemből nézve a ruha alsó szegélye ép maradt, ez adja az alsó bőséget. Zsinóros díszítés a galléron, a ruha alján és eleje közepén volt. Eleje közepén a zsinórozás mellett 24 db zsinórgombolás csak díszként volt felvarrva. A két kézelő alja ép volt, a zsinórdíszítés is épnek mondható. A kézelők teljes hossza nem állapítható meg. Tisztítás, fertőtlenítés után a darabot szét kellett fejteni, szabásrajzot készíteni, mely szabásrajz alapján rekonstruálni lehetett a ruhát. A darabokat alátámasztás és a zsinórdísz megerősítése után, szabásrajz alapján össze lehetett varrni. Az eredeti anyagon megmaradt hajtásnyomok alapján rakásokat lehetett vasalni az anyagba. A kézelő hasonló módon restaurált. A gallér visszavarrásával a restaurálás befejeződött. XVI. századi restaurált leletek még: gyöngyöspárta töredék, restaurálta: Lakiné Tóth Ilona; gyermekcsizma, bőr, restaurálta: Koncsánszkyné Vakány Irén; gyermekcipő, bőr, restaurálta: K. Vakány L; zsoltároskönyv-borító, bőr, restaurálta: B. Perjés Judit; gyöngyöspárta, restaurálta: B. Perjés ].; egy pár gyermekcsizma, restaurálta: B. Perjés Judit. Előzőek alapján elmondhatjuk, hogy gyűjteményünk rendelkezik férfi, női, gyermek viseletdarabokkal. Ezek a művelődéstörténet számára felbecsülhetetlen értékűek, nemcsak a XVI. századból származó viselettörténeti emlékek igen kis száma miatt, hanem annak jellegzetes, a kor divatjának megfelelő szabása, díszítése, anyaga miatt is. így tehát ezek a magyar viselettörténet igen értékes tárgyi dokumentumai. Női viseletünk mindkét XVI. századi darabja a korabeli európai divat szerint készült. Kivételes helyzet, amikor régészeti textíliának sírlelet-analógiát találunk. A körgallér esetében ez történt. Sárospataki kriptaleletek között találtak egy, az avasi körgallérhoz hasonló spanyol szabású körgallért. 10 év körüli kislányt temettek el ilyen öltözetben. Ez nemcsak azt bizonyítja, hogy az ország más tájain is elterjedt volt a magyar viselet mellett a spanyolos viselet, hanem azt is, hogy a XVI. századi gyermekviselet pontos mása volt a felnőttviseletnek. Ábrázolásokon ez jól látható. Spanyolos viseletre jellemző