Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi templom 1941. évi ásatása során előkerült viseletek (Bakó Ádámné)

Női ruha. Restaurálta: Szalay Sarolta.

12 (1. kép.) XVI. század, XI-XII. sír. 53.1381.32. és 53.1381.33. Ltsz. Miskolci Ambrusné sz. Illavölgyi Katalin sírja (1589). A ruha pruszlikból és szoknyából áll. Barna színű. A pruszlik szabása a szokványostól eltérő, a mellrész két darabból áll. Egyik a szokásos fűzős megoldás, ezt egy másik darabból álló rész eltakarja, amelyik egyik felén a jobb oldali belső mellrészhez egy levarrott hajtással csatlakozik. A hajtásba van bevarrva a csatlakozás és a kettő együtt illeszkedik a hátrészhez. A szoknya szabásmintája a rendelkezésre álló darabokból kiszerkeszthető volt, néhány segédvonal segítségével. A hiányzó berakások és a szoknya derékbősége a pruszlik alsó részéből adódott. A berakások belülről három 1 cm széles szalaggal, minden egyes ponton le voltak varrva. A szalagok egymástól 5 cm távolságra voltak. Ez azt eredményezte, hogy a szoknya derék részén a berakások nem nyílhattak szét. Kiderült, hogy a szoknya hátsó része hosszabb, mint az eleje és így ez egy rövid usztályt képez. Gondot okozott, hogy a szoknya és a pruszlik különálló darab volt-e? Ezt a kérdést az döntötte el, hogy sem a pruszlik alja, sem a szoknya dereka nem volt elszegve, de egy sor varrás nyoma látszott. Ezért nyilvánvaló, hogy a két darab össze volt varrva. XVI. századi rétegből előkerült, azonosíthatatlan sírok restaurált leletei: Gyermeksapka. Restaurálta: Koncsánszkyné Vakány Irén és Sztojka SzilárdP (2. kép.) XVI. század, XIII. számú sír. 53.1381.38. Ltsz. Forgódíszes, selyembársony gyermeksapka, barna színű. Négy körcikkből volt összevarrva, forgódísz van az elején és a bélése selyem. A munka kezdetekor a darab merev és hiányos, töredezik. Először a forgódíszt kellett levédeni, hogy a fém alakját, rugalmasságát megőrizze, helyén maradjon. A sapka szétfejtett állapotban volt tisztítva, csak az első fele maradt egyben, hogy a forgódíszt ne kelljen leemelni. Darabonként volt alátámasztva is, színezett nylon szitára, mely szitára a hiányos részeknél selyembársony volt beültetve, a folytonossági hiányok megszüntetésére, esztétikai hatás javítására. Szerkezetileg a szita tartja a bársonysapkát. A megerősített darabok összevarrása a bontáskor lejegyzett öltésekkel történt. Gőzöléssel nyerte vissza eredeti formáját. A bélés is alátámasztást kapott. A bélés visszahelyezésével esztétikailag jó megjelenésű viseletdarabot kaptunk. Női körgallér. Restaurálta: Bakó Ádámné.

14 (3. kép.) A női körgallér spanyol szabású viseletdarab, olasz selyembársonyból készült, nyomott vagy égetett raportokkal. Raportja jellegzetes XVI-XVII. századi olasz bársonyminta, ma is jól látható rombusz formára állított levél között egy virágcsokorral. Barna, alján háromsoros fémszálas csipke nyomai, a nyakán is és a kihajló fazonrészen is. Kör alakúra kiteríthető. Kis álló nyaka van. Széles kihajtóját lanszírozott

15 sávoly szövet, más részét minta nélküli selyem béleli. Gőzöléssel volt tisztítva a bársony, többi darabja erős szennyezettség miatt nedvesen. Darabonkénti tisztítás után alátámasztást nyertek az egyes darabok és ezután lettek összevarrva eredeti formára. Zsinórzat, tanulmánydarab. Restaurálta: Szalay Zoltán és Szalay Sarolta^ XVI. század, XIII. sír. 53.1381.41. Ltsz. A lelet csak töredék, tisztítását csak ioncserélő gyantával

17 lehetett megoldani. Gondot okozott, hogy a zsinórozást hogyan lehet úgy bemutatni, hogy érthető és esztétikus legyen. A zsinórzat vizsgálatakor feltűnt, hogy a zsinór bizonyos pontjain be van csípve és ez a rész össze is van varrva. Ezeknek a becsípéseknek alapján rekonstruálni lehetett a zsinórok lefutását és mivel megtaláltuk a gallér hátsó közép becsípését is (annak ellenére,