Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi református templom ásatásai (Czeglédy Ilona)

a templom pillérjével párhuzamos árokszakaszban egy falmaradvány nyomait találtuk. Az árok végén szintén maiteres elszíneződés figyelhető meg, az árok mindkét oldalán. Ez annyira gyenge, hogy csak akkor nyer jelentőséget, ha a többi párhuzamosan húzódó árokban is jelentkezik majd távolabb. Közvetlenül a pillér mellett egy újabb bolygatott csontvázat találtunk, keletek helyzetben, koponya nélkül, valamint 6-7 töredékes koponyát. Megtörtént a b) árok kitűzése, a sekrestyeajtóra merőlegesen; az eredeti padlószint, a templom, és a sekrestye szintviszonyainak megállapítására. A talaj nagyon rossz minőségű, csontmaradványokkal törmelékes. Az árok É-i részén itt is jelentkezett a talajban a malteros, falszerű elszíneződés. A c) árkot a ravatalozóval párhuzamosan tűztük ki, de nem a templom falától kezdődően. A c) árokba az a falszakasz esik bele, amelyet 1935-ben Megayék nem bontottak ki. Valóban csatlakozik a ravatalozó falához. A b) árok lényegében olyan területen volt kitűzve, ahol 1935-ben már ástak, tehát a talaj bolygatott volt. A fal felülete erősen omladékos, itt a kábelvezeték is. A c) árokkal szerettük volna megtudni, hogy a sekrestye fala hogyan csatlakozik a ravatalozó helyiséghez. A talaj törmelékes, mintha leomlott fal lenne, esetleg feltöltés omladékából. A c) árokban egy kőkoporsót, illetve epitáphiumot találtunk, a következő felirattal: „HOC MONUMENTUM MARITO CON1X (sic!) JOANNA SZEMERE PATRE FILII CAROLUS ET PAULUS EUGENTES MOEPP(?)" Az utolsó szó olvasata bizonytalan. Ugyancsak 1972 decemberében összesen hét munkanap állt rendelkezésünkre, hogy a szerény méretű hitelesítést, „leletmentést" elvégezhessük. Kívül a templom déli és nyugati homlokzata különböző pontjain (vö. 1. ábra 1-8 árkok) l-l méter mélységben az eredeti terepszint meghatározására törekedtünk. A templom belsejében az a-d árkokban és a 9-10. sz. árkokban tudtunk dolgozni. Az a árokban a korai templom keleti falának kis szakasza, a b és d árkokban az északi és déli falak, a c árokban a nyugati zárófal szintén kis szakasza került elő. A 10. sz. árkot a torony alatt nyitottuk, mely már a felső 20 cm bolygatott feltöltés után az alapozás aljáig egymás fölé temetett csontvázakkal volt tele, mintegy ossáriumként is szolgálhatott: 40-50 vázat lehetett megfigyelni az árok területén. Az árok keleti végében beásás volt, valamint XVIII. századból származó pénzt is találtunk benne. Összefoglalva az 1972 év munkáit, elmondhatjuk, hogy csak a templom előzetes műemléki programterve által megszabott mértékben dolgozhattunk. Célunk: az 1941. évi feltárás hitelesítése, az építési periódusok lehető szétválasztása, a szintviszonyok tisztázása, az É-i melléképítmények alaprajzának meghatározása volt. Augusztusban csak kívül dolgozhattunk; az É-i külső homlokzat előtt a homlokzatban is jelentkező sekrestyeajtó előtti területen végeztünk feltárást. Kibontakozott a szentélytől harmadik támpillérhez csatlakozva a sekrestye, illetve mellékkápolna teljes alaprajza. Fény derült arra is, hogy a jelenlegi É-i szélfogó csarnok alapfala is gótikus. Az északi oldalon folytatott feltárás igazolta az okleveles adatokat és a belőlük levont következtetéseket. A decemberi munka az épület nyolc külső pontján szintmegállapítással kezdődött. A templom szigetelési munkáinál talajsüllyesztést szerettünk volna alkalmazni, de ez csak igen kis mértékben volt lehetséges. A templombelsőben - amennyiben a padok mozgatása lehetségessé tette a feltárást - a szentélyben megtaláltuk a legkorábbi szentély egyenes