Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas állatvilága (Gyulai Péter)

Az Avas állatvilága A

miskolci Avas domb állatvilágáról sajnos csak múlt időben lehet írni; hiszen az utóbbi húsz év alatt a domb csaknem teljesen beépült, az állatvilágból mára mutatóba is alig maradt. Az eredeti állatvilág eltűnése két szakaszban történt. Az első mintegy kétszáz éve kezdődött, amikor a nagykiterjedésű déli lejtőkön az erdős-sztyepp vegetáció helyébe megkezdődött a szőlők, gyümölcsösök telepítése. Ez a csaknem kétszáz éves folyamat inkább az állatvilág átalakulását, mint pusztulását jelentette; a szigorúan erdős-sztyeppekhez vagy erdőkhöz kötődő néhány faj eltűnése és a nagyobb állatok megfogyatkozása mellett egyre nőtt a kultúrnövényekhez kötődő fajok száma. A pusztulás az utolsó harminc évre tehető és legfőbb oka az Avas beépítése. Míg az első szakaszban a fajok kb. 10%-a, a másodikban további 80%-a pusztult ki. Szemben a Föld legtöbb városával, az Avas beépítésekor sem Miskolc vezetése, sem az építészek, semmilyen tekintettel nem voltak az Avas növényzetére és állatvilágára. Az Avas-tető egy keskeny sávja kivételével, az Avas ma kősivatag, ahol a 30 évvel ezelőtti, még zoológus számára is meglepően gazdag állatvilágnak szinte nyoma sem maradt. Külön kár, hogy az állatvilág úgy pusztult ki, hogy csak egyes rendszertani egységek lettek előzőleg megkutatva, míg mások alig vagy egyáltalán nem. Az Avas állatvilágát jelen munka szerzője mellett még Csiszár Gyula, dr. Gyulai Iván és Wirth Tibor kutatták. Rengeteg adatot szolgáltatott az Avas-Dél beépítése kezdetétől több éven át üzemeltetett fénycsapda; ennek üzemeltetését a Ruzsin szőlőben a B.-A.-Z. megyei Növényvédő Állomás csak akkor szüntette meg, amikor az előrehaladott építkezések és az intenzív éjszakai kivilágítás miatt már nem volt mit fognia. A jelen munkában említésre kerülő fajok nagy része a szerző gyűjteményében, kisebb rész Wirth Tibor és a Herman Ottó Múzeum anyagában, ill. a szerző által éveken át vezetett naplóban dokumentáltak. Ezek hiányában, ma már hihetetlen lenne az Avas állatvilágának harminc évvel ezelőtti gazdagsága, amely az alábbiakra volt visszavezethető: - a domb közvetlen kapcsolatban állt a Bükk alacsonyabb nyúlványaival, ahonnan a montán-silvicol fajok utánpótlása folyamatos volt; - az Avast valamikor a domblábnál mocsarak, mocsárrétek, különböző vízi társulások szegélyezték; az itteni fajok táplálékszerzése céljából vagy nagyfokú vagilitásuk miatt rendszeresen jelen voltak az Avason is; - a domb nagykiterjedésű déli, délnyugati lejtőin, a szőlők, gyümölcsösök között számtalan kisebb-nagyobb sztyepmaradvány igen sok melegkedvelő, ponto- vagy holomediterrán areájú fajt őrzött;