Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

A sátán 1966. / Satan / (Megjelent Szalay Lajos rajzai című kötetben. 1979.) Párizsban is zavartalanul folytatta működését, itt készítette a megrendítő Káin és Ábel című rajzát, a testvérgyilkos ölében a halott Ábel feje. A fejet szemlélő Káin arcán a tette miatt iszonyat és szégyen: kinyújtott jobb karjával testvére térdét fogja, mintha magához akarná ölelni. Az Európába való visszatérés alkalmat adott a művésznek, hogy meglátogassa hazáját. Először 1967-ben járt itthon, majd évenként visszatért Magyarországra. 1972-ben már műveivel együtt érkezett és nagyszabású kiállításon mutatta be rajzait a Magyar Nemzeti Galériában. A magyar kritika lelkendezve ünnepelte, nem csupán kivételes grafikai tehetségét csodálták, de felfedezték benne a magyar grafika „atyját", aki 1941 ben és az 1945-ös köteteivel egy újfajta rajzi szemléletet alapított meg. Alig van magyar művész, aki életében több elismerő méltatást kapott volna, mint ekkoriban Szalay. Hírnevét tetézte a Genezis magyar kiadása. Bár a mű mindössze néhány ezer példányban jelent meg, a magyar művészet egyik alapvető művének értékelhető. A nagy siker feledtette azt a szomorú tényt, mi a mű amerikai sikertelenségéhez fűződik. Erről Szalay így emlékezett: „Nem is olyan régen bementem egy művészhez, aki Amerika vezető művészei közé tartozik. Letettem elé a Genezist. Az illető megkérdezi: Ön az aki ezt rajzolta? Igen. Mi baj van Önnel? Mondom, miért lenne velem baj. Hogy lehet az, hogy Ön ekkora művész, és én még sem ismerem. Mit csinált Ön ahhoz, hogy ez a könyv mihozzánk nem jutott el? Mert ahogy Ön engem ismer - hisz úgy jött hozzám, hogy ismer úgy kellene nekem Önt ismerni. Nem tudok Önnel foglalkozni, mert nem tudom mi van a háta mögött ennek az érthetetlen sikertelenségnek."

81 Aki találkozott Szalayval tudja, hogy az amerikai sikertelenség többek között az ő gőgösen szerény visszahúzódásával magyarázható. Ez a nagy művész képtelen a dicsekvésre, a legcsekélyebb fáradtságot sem fordította az önmenedzselésre. Az amerikai kiadó, Hamza tiszteletes felismerve a művész személyes tulajdonságait, kisajátította a könyvet, az eredeti rajzokat. Szalay mindezt közömbösen nézte. Pedig tudta, s ezt több ízben ki is jelentette, hogy az egy Picassón kívül egyetlen kortársa sem lett volna képes a Genezis megrajzolására. A Genezis amerikai sikertelenségének további tényezője Szalay viszszahúzódó természete. Annyira belefeledkezett az alkotómunkába, hogy létfenntartásához szükséges minimális gyakorlatiasság is hiányzott belőle. Neki mindig szüksége volt valakire, aki gondját viselje, egy olyan lényre, aki felelős az ő fennmaradásáért. Rá is illik az, amit Thomas Mann Lotte Weimarban című regényének hősnője mondott Goethének: „emberáldozat szag van körülötted excellenciás Goethe". A gondoskodó feleségtől való függőség ellentéte az a féket nem ismerő szókimondás, sőt tapintatlanság, amivel nem egyszer az őt támogató, segítő és csodáló embereket is megbántotta. Amerikai helyzetének, reménytelenségének szerepe volt abban, hogy egyre erősödött benne a hazatérés gondolata. Bár látogatásai során modorán nem tudott és nem is akart változtatni, de a művészvilág és a képzőművészeti élet irányítói ezt elnézték neki. Világhírű művésznek kijáró tisztelettel kezelték és minden megnyilvánulását a zsenik természetes visel-