Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

1956-ban alkotott Bevégeztetett című munkájának. A korábbi rajzon a katona fontosságának tudatában vezeti a kivégzésre ítélt férfit. Arca - éppúgy, mint a korábbi rajzain - szenvtelen, számára a kivégzés nem esemény, hanem munka. Az 1956-os rajzon a pap csak kiegészítő motívum, míg az Utolsó út című rajzon töprengő tekintete tehetetlenséget és megrendültséget fejez ki, ellentéteként a kivégzésre vezetett rab gőgös, öntudatos fejtartásának. A katona, a pap és a halálraítélt három különböző lélekállapotának gondos megrajzolása arra készteti a nézőt, hogy állást foglaljon az eléje tárt szituáció dolgában. A hatalom gépies kegyetlenségét érzékelteti a léptékében jóval nagyobb katona, míg a kivégzendő férfi és a pap azonos formátumúak. A katona hatalmas léptét Szalay szinte csak jelezte. Előre lendített bal lábának rajzolatát a börtöncella tömör feketéje határozza meg. A vasajtó sötétjéből egy fej és két magasba emelt ököl villog elő: a szinte csak felsejlő, gnómszerűen összegörnyedt figura rémületbe hajló kíváncsiságot fejez ki. Az ő arcán tükröződik a kegyetleAz utolsó út (A kivégzés) 1960. / The last way / Le dernier chemin (Megjelent Szalay Lajos rajzai című kötetben 1979.)