Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

zást. . . csínra tartó szépséget kapunk. A másik oldalon pedig, a Gerevich professzor ácsolta színpadon, a hivatalos egyházi és állami művészet rendezi a maga ünnepi díszmutatványait. Ide tartoznak a reneszánsz és a barokk mintákra dresszírozott nagyképű vagy szenvelgő közismert kompozíciók, Aba Nóvák, Molnár C. Pál, Medveczky, Kontuly, Grantner szembeforgató festői és plasztikai szólamai." Ezekre a szenvedélyes kifakadásokra következnek Kállai Ernőnek a modern művészet egyik vezető esztétájának oly gyakran idézett szavai, melyekkel megvédi a Szalay szerint elefántcsonttoronyban élő művészeket: „Abban, amit a Gresham körüli festők művelnek, van valami a kertészek, vincellérek, növényt gondozó, gyümölcsöztető, gyöngéd szorgosságából." A riport közel sem olyan egyértelmű, mint gondolnánk. Kállai Ernő - ismerve Szalay szenvedélyes temperamentumát, szókimondó jellemét az ő szájába adta azokat a gondolatokat, melyeknek korábban a kritikus volt a szószólója. A fasizmus éveit nyögi az ország, a szellem legjobbjai a demokráciát védő népfrontba egyesültek: így tett Kállai is - gáncsoskodó magatartását félretéve -, most a korábbi művészeti ellenfelek védelmére kelt. Ehhez a szépen megfogalmazott védelemhez szükség volt Szalay kifakadásaira, hogy azokkal vitázva fejezhesse ki új álláspontját. A riport gondolatai csak részben fedik Szalay véleményét, ezt érezték az idősebb kortársak is. A Gresham kávéházi művészcsoport szószólója Pátzay Pál így vélekedett: „Szégyellje magát Kállai, hogy a fiatal hőzöngő érthető keserűségét használja fel arra, hogy olyasmit mondjon, amit ő maga nem akart, nem mert elmondani."

51 Pátzay véleményét hitelesíti a Kállai-interjúban Szalaynak tulajdonított nézet, mely elmarasztalja Aba Nóvák Vilmost. Aba Nóvák Vilmos a magyar freskófestészet kimagasló személyisége (akit egyes kritikusok a Horthy-rendszer kiszolgálójának neveztek) szellemében és szándékában rokon a mexikói festőkkel, mindig is vonzó volt Szalay számára. Ezt bizonyítják azok a grafikai lapjai, melyekben sűrű vonalhálókkal plasztikai hatást és nagyvonalú összefoglalást kíván elérni. Ezeket a törekvéseit Aba Nóvák olyan mértékben becsülte, hogy súlyos betegen felajánlotta a fiatal művésznek a műtermét. Halála idején Szalay azonban egy balatoni művésztelepen dolgozott, és nem tudta átvenni a nagystílű adományt.

52 A riport legjellegzetesebb és leghitelesebbnek tekinthető része a befejezés. Szalay vitába szállt a Kállai képviselte felfogással. „Lehet, hogy elfogult vagyok, de akkor is egy új világ nevében vagyok az. Ez az új világ egyrészt az anyag vallásos tiszteletén, másrészt a modern tudat sokrétű, komplex, átfogó egységén alapul. Ezen a szellemi kereten belül látom annak az új realizmusnak nagyszerű lehetőségeit, melyet a rajzaimmal egyelőre éppen csak, hogy pedzeni tudok".

53