Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)

Baksa Soós György (Az úr ír) 1936. / p. tus (12x12 cm) Magántulajdon / (Megjelent Szalay Lajos hatvan rajza c. kötetében, 1941.) Törekvései nem voltak eredménytelenek, a magyar művészek javarésze megpályázta a római ösztöndíjat, s átvette a novecento eklektikát, egy olyan stílust, mely a futurizmust és a kubizmust vegyítette a klasszicizáló szemlélettel. Szalaytól idegen volt ez a lekerekített, stiláris jellegű alakítási mód, s különállást hangsúlyozva 1930 őszén elutazott Párizsba a zsebében „20 pengővel és egy vasúti szabadjeggyel, ami apám után járt, elindultam a kilenc hónapos pokoljárásra Párizsba. . . . Három hónapon keresztül nem volt lakásom és magam sem tudom, hogy hol ettem, egész idő alatt. De az a tapasztalat, hogy én mégis egy kemény legény vagyok, megérte .. . Az, hogy én Párizsban éltem művészetemen és gondolkodásomon sohasem látszott meg. Elmentem abban a hitben, hogy ott majd tanulni fogok, de rájöttem, hogy bárhová megyek annyira saját magamat cipelem magammal, hogy semmi külső hatás nem befolyásol. . . Soha sehol semmilyen körülmények között nem változom, mert a saját magam köré kiépített csigaházból engem sem a nehézség, sem az öröm, sem a szerencse, sem a szerencsétlenség nem tud kicsalni soha."

32 Első párizsi tartózkodásának körülményeiről semmiféle dokumentumunk nincs. A művész csupán arra emlékszik, hogy kifelé utaztában a vonaton rajzolgatott. Ekkor megszólította egy nő és szerződést ajánlott fel neki.