Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

gyar kifejezések miatt vélhették magyarnak őket. A szó lengyel közvetítéssel kerülhetett az orosz nyelvbe.

115 Sokat mondanak a babkáros ,házaló kereskedő', az Abaúj ban ismeretes hlyebárka ,kenyeres asszony', a mucsárka ,lisztes asszony', a több északkeletmagyarországi nyelvjárásnak élő kominár ,vándorkéményseprő' kifejezések is - ezek többsége nyelvjárási szinten él.

115a Az említettek mellett a népnyelv számos vonulata őrzi a vándorkereskedelem és a különféle munkásmigrációk interetnikus vonásait. Habovstiak, Anton kutatásaiból tudjuk, hogy az árvái gyolcsosok magyar szavakat vettek át vevőiktől: pl. a hálás, pofivá, légin, sámla, maradik, selembatis stb. kifejezések a nagy múltú vándorkereskedelem emlékeit őrzik."

6 Matejcik, Ján tanulmánya az Ipoly felső folyása mentén mutatja ki a tájnyelv jövevényszavait, amelyek alakulásába belejátszott az Alföldön végzett szezonmunka, (cakvar = csengő, naklóv = nyakló, gól'a = gólya stb.), valamint a középszlovákiai bányavárosok németsége és a bohemizmusok (biblicizmusok). Megállapítása szerint a magyar nyelv török jövevényszavakat is közvetített a szlovákság felé (pl. kaftan, kantár)}

11 Ugyanakkor a nógrádi magyar népnyelvben - pl. a viseletben - szlovák hatás érvényesült (brekacs, krákó, varkocs, stupét stb.).

118 A vándormunka során az érintkezés emlékeit őrzik az aratás egyes kifejezései (cep - csép, kosa - kasza, kosák - sarló, kaláka),

119 a keleti szlovák és a ruszin népnyelv szavai pedig a szőlőművelés kifejezései között jelzik a Tokaj-Hegyalján végzett idénymunka nagy jelentőségét. Pl.: sejtalov, garadica, faluch, firt, borház, löra, murca, hordov, antalok, dugov, koréule, sajtovac, pre$, terkel, lopov stb. - összességében mintegy 40 kifejezés.

120 Hasonlóan a magyar-szlovák-ruszin érintkezés, konkrétan a felföldi fuvarosság kapcsolatait hangsúlyozza a fuvarozás terminológiája. A szomszéd népek közül legkorábban a szlovák nyelvben adatolhatok a szekér, ill. a kocsizás történetére utaló kifejezések: pl. a kocsi és a kocsis megfelelői (koc, kocik, kocis) már a 16. században felbukkannak. De mélyen meggyökeresedett kifejezésekre utalnak az ezekből képzett szlovák szavak és szóösszetételek is. A magyarból került át a taliga szó is (17. század), valamint a hintó, s szóösszetételekben szekér szavunk, s számos szekéralkatrész elnevezése (ferhéc, kiSa, lojc stb.). Hasonlóan jelentős szócsoport tanúsítja a magyar fogatolás, szekerezés hatását a kárpátukrán népnyelvben is: bírfa, karfa, gamfa (hámfa), gyaplovi (gyeplő), livcsa (lőcs), jilk (fék), sereglyi (saroglya), kantar (kantár), ketefik (kötőfék), valamint a kocsi, kocsis, hintó szavaink is utat találtak a ruszin nyelvbe.

121 Mindez a fuvarosság - külön fejezetben is taglalt - jelentős műveltségközvetítő szerepét húzza alá. Számos más foglalkozási csoport szaknyelvének terminológiájára utalhatnánk még, amelyek az egyes munkáscsoportok periodikus migrációjával terjedtek, s váltak lassan „nemzetközivé" (bányászok, kőbányászok és -faragók,, szén- és mészégetők stb.).

122 Végezetül azonban csak egy foglalkozási csoport vándorlására, apásztormigrációra, ill. annak kultúraközvetítő szerepére kívánok utalni.

123 Történetileg és térbelileg 115. Vö. Gunda Béla 1954. 76-87. 115a Udvari István írásbeli közlése. 116. Habovstiak, Anton 1971. 80-91.; Vö. Márkus Mihály 1975. 148-149. 117. Matejéik, Ján 1975. 35^18. 118. Ikvai Nándor 1981. 30. 119. Paríková, Magdaléna-Slavkovsky, Péter 1981. 317. 120. Udvari István 1988. 53. ; Udvari István 1989. 112. Ezúton köszönöm meg Udvari István szíves, szóbeli tanácsait, segítségét. 121. Kniezsa István, Gregor Ferenc és Lizanec, Petro M. eredményeire építve Paládi-Kovács Attila írt arról a magyar nyelvi hatásról, ami a szlovák és a ruszin tájnyelvben kimutatható a járműkultúra terminológiájában. Paládi-Kovács Attila 1984. 161-162. Ezúton köszönöm meg Udvari Istvánnak, hogy Lizanec, P. M. nyelvi atlaszát a rendelkezésemre bocsátotta. 122. Paládi-Kovács Attila 1985. 319-320.