Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

gáltatását említi, mint ami a lakosságot terhelte (tavasszal 2 hordóval kellett adni az uraságnak), Egerbocsról pedig mogyoródézsma{\) szolgáltatására talált adatot: aki kellő mennyiségű mogyorót nem tudott összegyűjteni, azt-zálogképpen - megfosztották némely ingóságától.

289 Mindez arra figyelmeztet, hogy a gyűjtögetett anyagok szerepe és jelentősége igen sokat változott, s néprajzi adatok alapján csupán az elmúlt évszázad állapotváltozásait tudjuk megítélni. Nem vitás, hogy századunkra a gyűjtögetés elsősorban a szegények munkája maradt, s főleg a női tevékenységek körébe került, ám mostohább földrajzi feltételek mellett, a mezőgazdálkodás nehézsége esetén többet megőrzött egykori jelentőségéből. A gyűjtögetés a vegetáció éves rendjéhez igazodott. Az erdővidékeken a legtöbb lehetőség a gombák gyűjtésére nyílott. Sokfelé tavasztól őszig mód volt a gombászásra, másutt kevesebb gomba nőtt. A néprajzi gyűjtők általában a gyűjtögetők természetismeretét igyekeznek hangsúlyozni azzal, hogy a gyűjtögetett gombák sokféleségét említik. Ezzel szemben saját gyűjtési tapasztalataim szerint-az Északi-középhegység területén - 6-10 species rendszeres gyűjtéséről van szó, s inkább az egyes fajták változatos helyi elnevezése sokszorozza meg az adatokat. Mindössze néhány gombafaj az, amelyet jól ismernek és fogyasztanak, a termő fajták többségéről legfeljebb azt tudják, hogy nem ehető. Néhány fajta az, amely a fogyasztásban és az értékesítésben is szerepet kap. A gombanevek valóban felvetik az interetnikus kapcsolatok kérdéseit, ám e vonatkozásban Gunda Béla véleményét kell elfogadnunk, hogy ti. az esetek jelentős részében nem átvételről van szó, hanem az előforduló szláv növénynevek korai településtörténeti tények nyomjelzői.

290 A gombával a gyűjtők elsősorban a közeli piacokat keresték fel. Hogy ez nem újabb jelenség, arra egy 1735-ös sárospataki adat utal, amely HotykáxóX gombákat hordó „kuzupost" emleget.

291 A Bükk-vidéken fontos jövedelemforrás volt a gombászás a szegényebb családok számára, akik Eger, Miskolc, Mezőkövesd, Ózd piacait látogatták, de újabban az állami felvásárlóknak adták el az összegyűjtött gombát. Bekapcsolódtak a gombászásba az ipari munkások és bányászok is.

292 A Börzsöny-vidék falvaiból Vác és a főváros piacaira is hordtak gombát. A szárított gomba egykor saját fogyasztásra szolgált, újabban azt is felvásárolták. A gombával az Alföld felé nem folyt számottevő kereskedés, az alföldi nép táplálkozásában a gomba lényegesen kisebb jelentőséggel bír. Sajátos szerepe volt a taplógombának, amelyet a hegyvidékiek kifőztek, kiszárítottak, s az Alföldön adtak el, olykor a csiholásra alkalmas kővel és acéllal együtt.

293 Az erdővidékek növényföldrajzi adottságainak megfelelően, eltérő jelentősége volt a vadgyümölcsök gyűjtésének. Jelentős mértékben ez is saját fogyasztást szolgált, s inkább csemegeként jelent meg a piacokon. Ásom, csipke, szamóca, málna, mogyoró, északabbra az áfonya (borovnyica) főleg a nők révén került piacra. A gyűjtögetett erdei termékekkel kereskedő asszonyok a hegyvidéki piacok jellegzetes alakjai voltak.

294 289. Havassy Péter, kézirat 52-53. 67. 290. Gunda Béla veti fel ezt a problémát Gregor Ferenc könyve kapcsán. Vö. Gunda Béla 1976. 226-228. 291. Debreczeni Ember András 1987. 35. 292. E. Fehér Julianna 1957. 269-279. ; Paládi-Kovács Attila 1982. 33-34. ; Viga Gyula 1986. 66-67. 293. Dankó Imre 1976. 76.; Bakó Ferenc 1977. 144.; Petercsák Tivadar 1984. 502. 294. Dankó Imre 1911. 400.; Spetykó Gáspár gyöngyösi költő a múlt század közepén versbe foglalta a gyöngyössolymosi lány alakját, aki gombát, erdei gyümölcsöt visz a városba árulni. Petercsák Tivadar 1984. 502.; A felsőtárkányi mogyorót a helyi nóta dicséri. Vö. Viga Gyula 1986. 68. Kolacskovszky Lajos gyűjtése. Lásd még: Márkus Mihály 1941. 173-175.