Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
A Zempléni-hegység üveghutái látták el a Hernád-völgy, a Cserehát, a Bodrogköz, a Taktaköz és a Rétköz, valamint a Nyírség területét is üvegáruval. 262 A különféle üvegtárgyak elterjedése, különösen az Alföld területén, a korábbiakhoz hasonlóan aláhúzza, hogy a Felföld népessége olyan típusú tárgyakat ad cserébe az Alföld élelmiszeréért, amelyek sajátos innovációt jelentenek a tradicionális műveltségben. Túl ennek általános néprajzi tanulságain, valamint azon, hogy maga az üvegipar a Felföld gazdasági hasznosításának is sajátos formáját jelenti, 263 utalnunk kell még egy nagyon lényeges mozzanatra. Az észak-magyarországi huták működését ugyanis a hutai munkások jelentős nyugat-keleti, valamint észak-déli irányú vándorlása kíséri, melynek révén német, morva, lengyel, cseh stb. népességcsoportok települnek át a Felföld különböző pontjaira, így az Északi-középhegység telepes falvaiba is. 264 Tevékenységük révén olyan üvegtárgyak és edénytípusok jutnak a Kárpát-medencébe, amelyek valójában nem lokalizálhatok a formák alapján, tulajdonképpen egy általános európai formakincs részesei. Ez arra is figyelmeztet, hogy egy közép-európai, akár európai tárgyi műveltség létrejöttében a kereskedelemnek és a munkaerő migrációjának egyaránt része volt, s talán a korábbinál óvatosabban kell bánnunk számos tárgytípus eredeztetésével, különösen etnikumokkal való összekapcsolásával. Egyéb természeti anyagok cseréje Valójában felsorolni is nehéz lenne, hogy a természet mennyiféle növényt, ásványt, vadon élő állatot nyújtott a hegyvidéki embernek, amelyekkel kisebb-nagyobb jelentőségű, alkalmi vagy rendszeres, rövidebb-hosszabb távolságokra folytatott árucsere zajlott. A természet kiélésének formái annál változatosabbak, minél rosszabbak a mezőgazdálkodás feltételei, a szegénység pedig különösen aktív tevékenységre szorítja e vonatkozásban a népesség egy részét. 265 A természetben fellelhető anyagok igen jelentős része elsősorban az önellátást szolgálta, s az egyes anyagfajták kereskedelmi köre attól függött, hogy milyen területen, a népesség szűkebb vagy nagyobb csoportjainál ismerték és alkalmazták, használták, vagy fogyasztották azokat. Az alábbiakban inkább csak a sokféleség érzékeltetésére törekszem, hiszen nincs lehetőség az egyes anyagfajták kereskedelmének részletes taglalására. A fentebb ismertetett kőzetek és ásványok mellett számos más „anyaggal" is kereskedett a vizsgált terület népessége, amelyek egy részét maga gyűjtötte és használta fel, más része nyersanyagot jelentett a különböző szintű iparűzés számára, s voltak köztük sajátos „vegyipari" produktumok is. Huska, A. M. említi, hogy a felvidéki szlovák tutajosokpuskaport, ként, papírt, cserzőanyagokat szállítottak az Alföld felé, amelyek mellett a különböző kézművesiparok festő, színező, pácoló, s egyéb adalék- és segédanyagai is terjedtek a népi árucsere útján is. 266 A kocsikenőcsöt (kulimáz, koimáz, degec) a felvidéki szlovákság árulta kocsiszám az Északi-középhegység falvaiban. 267 A 18-19. század262. Frisnyák Sándor 1985. 101. 263. Veres László 1978.; Veres László 1986. 129-132.; Petercsák Tivadar 1973. 529-531.; Frisnyák Sándor 1985. 96-101. 264. Veres László 1986. 130-131.; Sipos István 1958. 265. Tárkány Szűcs Ernő hívta fel a figyelmet arra, hogy a gyűjtögetés, s az ahhoz kapcsolódó kereskedelem elsősorban a falusi szegénység és az asszonyok tevékenysége volt. Tárkány Szűcs Ernől9Sl. 585. 266. Vö. Márkus Mihály 1972. 35. 267. Somogyi Manó 1905. 16.; Hála József 1985. 593-595. Gyűjtéseink a mai Északkelet-Magyarországon mindenütt igazolják a kulimász-árusok nyomát. Vö. Gunda Béla 1984. 94. Szatmár felé már románok hordták árulni a kocsikenőcsöt.
